Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

A jó palócok novelláinak kritikusai, például Szana Tamás [Ellenőr 1882. jan. 20.), Silberstein Adolf (Pester Lloyd 1882. jan. 10.), Ambrus Zoltán (Fővárosi Lapok 1882. jan. 11.) egybehangzóan Mikszáth tömörítő erejéről szólnak. Noha Mikszáth novellájának műfaja a zsáner - jegyzi meg Szana Tamás -, de tömörsége okán akár ballada is lehetne. A Mikszáth-kritikákat azért kell itt megemlítenünk, mert a nyolcvanas években a festészettel kapcsolatos műfaji elvárások szoros kölcsönhatásban álltak az irodalmi műfajelméletekkel. Baditz Ottó, aki Münchenből küldte be a képét a Műcsarnok 1 890-es kiállítására, megosztottan nyerte el e képpel a Képzőművészeti Társulat jutalomdíját. Ezt a díjat évente a legjobbnak ítélt műnek adta ki a Társulat művészeiből kiválasztott zsűri. A Munkácsy pszichologizáló népi zsánereinek hatása alatt dolgozó Baditz Ottó a nyolcvanas években talán zsánerfestészetének rangját kívánta emelni azáltal, hogy irodalmi forrásokhoz fordult, ám az irodalmi témák önmagukban nem vezettek az irodalom stíluseredményeinek átvételéhez. Amíg Mikszáth Bede Anna tartozása című novelláját a kritikus a „rövidítés mesterművének" (die Kunst der Abbreviatur - Silberstein Adolf) nevezi, s mások is főleg pátosztalanságáért dicsérik, Baditz Ottónak Mikszáth novelláját illusztráló műve inkább bőbeszédűségről, részletező előadásról és pátoszról tanúskodik. irodalom A műcsarnok kiállítása. In: V. U. 1890 (49. sz.) 797; A kihallgatás. Baditz Ottó festménye. In: V. U. 1890 (51. sz.), 835, ill. 833; Lyka 1982

2 (1951) 47-48. MNG ltsz.: 2826 S. K. II. 4c. 4. PAP HENRIK (1864-1910) 1878-ból (Boszniában) 1893 Aus 1878 (In Bosnien) 1893 , XIII. sz. színes kep olaj, vászon; 1 60 x 229 cm j. I. j.: Pap Henrik 93 Pap Henriket a müncheni akadémián, ahol 1882-től tanult, igen tehetségesnek ítélték, több díjat is elnyert. 1884-85ben a Képzőművészeti Társulat megbízásából készített rézkarcokkal jelentkezett először a Társulat kiállításain, majd a kilencvenes évek elejétől tragikus, elégikus vagy humoros hangulatú népéletképeket állított ki. A kisvárosi emberek életébe betörő történelem, az állami erőszakot elszenvedő kisember sorsa kedvelt témája volt (Október elseje 1890; Egy névtelen hősünk életéből 1895). E képei sorába tartozik a lakonikusan csak 1878-bólcímmel kiállított műve is, amelylyel elnyerte a Társulati díjat 1893-ban. A cím a boszniai okkupációra utal, amelynek júliustól októberig 7400 áldozata volt a Monarchiában. A képen a harcokban elhunyt fiatal ezüstműves feleségét és mit sem tudó gyermekeit láthatjuk gyöngéd, fényteli enteriőrben. A festménynek nagy sikere volt, még ugyanebben az évben (1893) elnyerte a társulati műlap pályázat 500 forintos díját is. (A kép alapján készített műlap a Boszniában címet kapta - magyarázatul a jelenethez.) A képet a millenniumi kiállításon is bemutatták, ekkor vette meg az állam, s ki is küldte az 1 900-as párizsi világkiállításra, ahol elnyerte a kiállítás ezüst érmeinek egyikét. Irodalom Képes Tárgymutató az O.M. Képzőművészeti Társulat 1893/ 94. évi téli kiállításához. Budapest 1893, kat. sz. 319; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1894. évre, 9; Ezredéves Országos Kiállítás 1896, kat. sz. 617; Keleti 1898, 29; Lyka 1982

2 (1951), 60-61. MNG ltsz.: 1537 S. K. II. 4c. 5. VASZARY JÁNOS (1867-1939) Aranykor 1898 Das Goldene Zeitalter 1898 olaj, vászon; 92,5 x 1 56 cm j. I. j.: Vaszary 98 Vaszary 1896 után a szimbolizmus felé fordult, s egyben festői stílusa is változott. Aranykor című művét az 1898-as tavaszi kiállításon mutatta be. A festmény és kerete sajátos módon fonódik egybe: a keret motívumai, az arany levelek és virágok, s a kétoldalt felszálló arany füstcsíkok is a kompozíció, a kép részét alkotják. E szecessziós stílusú képével Vaszary elnyerte a Társulati díjat. A díj odaítélésében bizonyára nagy szerepe volt Andrássy Tivadarnak, aki az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnökeként, választmányának tagjaként beválasztható volt a pályabíróságba. Ez esetben is ő volt az elnöke a díjakat odaítélő zsűrinek, tagjai pedig Andrássy Gyula, Fadrusz János, Karlovszky Bertalan, K. Lippich Elek - minisztériumi osztálytanácsos- Márk Lajos, Stettka Gyula és Zala György volt. A díjat kiadó felsorolt művészek közül Márk Lajos és Karlovszky Bertalan festészetét a szecesszionizálás jellemezte. Andrássy Tivadarról pedig köztudott, hogy a szecessziós stílustörekvések egyik fő pártfogója volt, ebédlőbútorait, edényeit Rippl-Rónaival terveztette meg. Andrássy Tivadar 1 897-ben saját költségén pályázatot is kiírt olyan iparművészeti tárgyakra, melyekben „a művészet szemmel láthatólag