Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
előbbre vannak, mint nálunk", s mindaddig míg meg nem teremtjük a „magasabb nemzeti műirányt", nem lehetnek a művészek és műpártolók elégedettek. Az öt ízben kiadott Ipolyi-díjat kétszer nyerte el Lötz Károly a ferencvárosi plébániatemplom (Bakáts tér) freskóihoz készített kartonjaival (Hunyadi János halála, 1880-ban; Szent István alamizsnát oszt, 1882-ben). Lötz a freskókban - és a Bakáts téri templom freskósorozatának több darabján - voltaképpen egyesítette az egyházi és történeti festészet követelményeit, s magát az ikonográfiát is. Hunyadi János halálát például nem csupán templomban haldokló hősként ábrázolta, mint az hagyományos volt, hanem a nándorfehérvári győző utolsó áldozását örökítette meg képén. Ipolyi Arnold befolyása e freskók tekintetében nemcsak a díjakon keresztül nyilvánult meg, hanem már az ikonográfia kialakításánál is. Kifejezett törekvése volt a nemzeti és vallásos ikonográfia összekovácsolása másutt is, például a budavári Koronázó főtemplom üvegablakainak vagy a Tudományos Akadémia díszterme freskóinak esetében is. Az Ipolyi-díjat elnyert műveken általában megfigyelhető, hogy az egyházi és a nemzeti hősök együtt munkálkodnak: Than Mór 1 881 -ben jutalmazott képén például Vitéz Jánost látjuk a hős nevelőjének szerepében, amint Hunyadi Jánost latinra oktatja. Az Ipolyi-díjat a Képzőművészeti Társulat zsűrije ítélte oda Ipolyi elnöklete mellett. 1 884-ben és 1 885-ben nem adták ki, nem lévén megfelelőnek ítélt mű. Az alábbiakban közöljük az 1881 és 1886 között pályázó és a díjazott műveket: 1 880. november 1 5-én a következő művek kerültek a pályázati bizottság elé: Aggházy Gyula Tinódi Sebestyén énekei; Brezina Sámuel: Mária királynő menekülése Budáról; Greguss Imre három alkotása: A szegedi árvíz, Rákóczi Ferenc bevonulása Lengyelországból és a Világosi kapituláció; Kovács Mihály /. András kibékülése III. Henrikkel; Molnár József: A keresztes hadak Szent Lászlót vezérré választják; Trost Ottó: Salamon Géza megyilkolására ajánlkozik című műve. Végül Lötz Károly Hunyadi halála című kartonját koszorúzta a bizottság az Ipolyi-díjjal. E kép-mely már 1880-ban történt kiállításakor is Ipolyi tulajdonaként szerepelt - ma az Esztergomi Keresztény Múzeum birtokában van. 1881 -ben az alábbi képek pályáztak: Than Mór: Hunyadi János és Vitéz János Vajda Hunyad várában (másutt: Vitéz János Hunyadit latinra oktatja); Than Mór freskókartonja a Bakáts téri templom freskójához: Szent László vizet fakaszt a sziklából; Lötz Károly ugyanoda készített kartonja: Kapisztrán Szent János prédikál a keresztes hadaknak; Feszty Árpád olaj képe: Szent Gellért vértanúsága; Greguss Imre színvázlata: Rákóczi Ferenc bevonulása Lengyelországból; Greguss másik színvázlata: Galeotti bemutatja Mátyásnak a Corvina könyvtár jegyzékét; Paczka Ferenc színvázlata: Szent István holttetemének fölvétele. Az Ipolyi-díjat Than Mór Vitéz Jánost és Hunyadit ábrázoló kompozíciója nyerte el, „mivel a művész a tárggyal kiszemelt jelenet kor- és helyviszonyait építészet, bútorzat és viselet tekintetében kellőleg tanulmányozta,... és sikerült művet alkotott". 1882- ben két mű került a zsűri elé: Lötz Károly Szent István alamizsnát oszt című kartonja amely a ferencvárosi templom részére készült, s Mannheimer Gusztáv Szent Erzsébet menekülése című vázlata. Ez utóbbi nem felelt meg a pályázati kívánalmaknak, így a díjat Lötz Károlynak ítélték oda. 1883- ban elbírálásra került három vázlat: Aggházy Gyuláé a Munkácsy-ünnepélyt ábrázolja. Vágó Pál műve Kiev meghódolása a honkereső magyarok előtt, s Székely Bertalan: Zrínyi Miklós Szigetvárt, a hőst kirohanás előtt ábrázoló képe. Három szavazattal ez utóbbi mű nyerte el az Ipolyi-díjat. 1884- ben és 85-ben nem adták ki a díjat. 1886-ban utoljára hirdették meg az Ipolyi-díjat ebben a formában. Ekkor Ipolyi maga már halott volt. A díjat Ébner Lajos Tatárjárás után című olajszínvázlata nyerte el. A többi pályázó művet nem sorolták fel a döntés kapcsán. Ipolyi 1885. szeptember 22-én kelt végrendeletében úgy intézkedett, hogy hagyatékának az államot illető harmadát osszák fel a Tudományos Akadémia és a Képzőművészeti Társulat javára. A hagyaték megnyitásához azonban a királyi jóváhagyást is meg kellett szerezni, ezért a Képzőművészeti Társulat csak 1892-től juthatott a hagyaték 11 666 frintot kitevő részéhez. (Szmrecsányi koronában adja meg az összeget: 23 332, a jutalomdíj pedig, melyet ennek kamataiból fedeztek, 2000 korona). Az Ipolyi Arnold alapítványi díj pályázatát az 1895 tavaszán ültrendezett kiállításra hirdették meg először, kikötve, hogy „a díjban csak olyan művész részesíthető, kinek műve az egyházi, szent és hazafiúi magyar történeti művészet igényeinek valóban megfelel; kizáratnak ezért oly művek, melyek a vallást, a jó erkölcsöt vagy tisztességet sértik botránkoztató nuditásaik, illetlenségeik vagy a szent egyházművészetnek és hazafiúi nemzeti eszmének meg nem felelő formájuk vagy tartalmuk által. Ellenben pályázhatnak a magyar nemzeti ősmondákból, hagyományból, a hitrege- és népmese világából merített művek is." A művekről a Képzőművészeti Társulat titkosan megválasztott hét tagú pályabírósága ítélt, melyből öt tagot a művészetek adtak. A meghirdetésben kikötött kívánalmaknak jószerivel csak a konzervatív, akadémikus képek feleltek meg, így 1894-ben Újváry Ignác István király szentté avatása című műve, 1 897-ben Dudits Andor Szent Norbert megtérése, 1 900-ban Hegedús László Káin és Ábel című műve nyerte el ezt a díjat. 1901 -ben Ferenczy Károlynak ítélték oda az Ábrahám áldozata című művéért. E négy Ipolyi-díjjal kitüntetett mű is rávilágít az értékelésben az ízlésben bekövetkezett változásra a századfordulón. Amíg Dudits és Újváry képei az életképfestészet igényeihez közelítve, a lélektani mozzanatok hangsúlyozásával kísérelték meg a modern egyházi festészet képi nyelvének megteremtését, ez végül az életképiséget és a színpadszerűséget, sőt az egyházi hagyományokat is elutasító, a „tiszta festőiséget" megvalósító Ferenczynek sikerült. S. K.
