Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

szerves egységben mutatja be, eltávolodva ezzel a zsánerfestészet moralizáló hagyományaitól, s határozott lépést téve a természetelvű tájfelfogás irányába. A hatvanas évek elejétől Komlóssy képe a Nemzeti Múzeum „Markó-csarnokának" volt dísze. Irodalom A' Pesti Műegyesület által 1851. évben kiállított művek lajstroma. Pest 1851, kat.sz. 43; Mátrai 1862, 52; Berzeviczy 1925, 520; Lyka 1982

2 (1942), 124. MNG ltsz.: 2752 S. K. II. 1. 9. MARKÓ FERENC (1832-1874) Eszményi tájék 1855 Ideallandschaft 1855 olaj, karton; 50x63,3 cm j. I. j.: Markó F. Pesten 1855 Markó Ferenc 1856 áprilisában állította ki Eszményi tájék című képét a Pesti Műegyletben. A művész 1853 óta élt Pesten, s első kiállított művei atyja ideálkép-festészetének határozott követéséről tanúskodnak. Efféle képeit azonban a pesti kritika meglehetősen elmarasztalta, számon kérve tőle a nemzeti képtárgyakat. Markó Ferenc ekkor magyar népi zsáner-alakokkal élénkített „nemzeti" tájakat kezdett festeni. E nemben valóban eredetit alkotott, noha festésmódjában mindvégig megőrizte a lokális színeket és a kemény, körvonalakat hangsúlyozó rajzos stílust. A Képcsarnokot Alakító Egylet - Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója javaslatára - az alakuló „Markó-csarnok" részére megszerezte a Markó-tanítványok, így fiainak jobb képeit, köztük ezt a Markó Ferenc által Pesten festett ideáltájat is. Irodalom Mátrai 1862, 53; Hölgyfutár 1856. ápr. 22.; Szana 1898, 143-T44. II. 1.10. BARABÁS MIKLÓS (1810-1898) A meny megérkezése (A menyasszony megérkezése) 1856 Ankunft der Schwiegertochter (Die Braut trifft ein) 1856 olaj, vászon; 1 27 x 157 cm j. I. b.: Barabás Miklós 1856 1 856. május 31 -én határozta el a Pesti Műegylet közgyűlése, hogy kétévenként magyar tárgyú életképet vagy tájképet, a közbeeső évben pedig történeti képet fog műlapja témájául választani. Ebben az évben hirdették meg az első műlappályázatot is magyar történeti képekre. Ugyanez a közgyűlés döntött Barabás A meny megérkezése című képének megvásárlásáról (1 000 ft) és párizsi litografáltatásáról is, azaz kiválasztotta a művet a Műegylet részvényeseinek 1856-ra járó prémiumlapjául. Először csak a kép próbanyomata került a közönség elé 1856 decemberében, majd 1857 májusában maga a mű is. Barabás e képéről már az egykorú és a későbbi kritikák is egybehangzóan állították, hogy az első „valóban" magyar népéletkép. Barabás korábbi népi zsanéréi ugyanis (Vásárra induló bérci oláhok, Cigánykaraván stb.) nem a magyar népéletet ábrázolták. A meny megérkezése magyar falusi jelenet: az ifjú férj az esküvő után bevezeti feleségét apja házához. Az örömapa és örömanya házuk előtt meghatódva fogadják az új házasokat, akik mellett a násznagy viszi a szót. Az új menyecskét kísérő nyoszolyólány és a vőfély a házasságkötési rítus további szereplői. A háttérben a kelengyeládát emelik le éppen a szekérről, jobbra pedig a zenészek készülődnek a mulatság folytatására. Kresz Mária szerint a jelenet egy - közelebbről nem meghatározható- Pest környéki magyar faluban játszódik, s a szereplők viseletei is pontosan követik az itteni egykorú viseletet. Barabás azonban - városi ember lévén - nem ismerte a rítus és viselet közötti szoros összefüggést: az új asszonyt ugyanis csak később, a házasság elhalása után kontyolják föl, mind-