Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

Tabán hercege és más ehhez hasonló. Mindehhez természetesen rendjel és kitüntetés dukált, amelyeknek számtalan variációját alapították meg és adományozták egymás között. A formaságok betartására tisztségviselők: kancellárok, kincstárnokok és ún. főschlaraffok ügyeltek. A reichek tiszteletbeli schlaraffokat választottak maguknak a klasszikus művészeti nagyságok közül. A hazai Schlaraffiákban többek között Petőfit, Aranyt és Lisztet érte ez a „megtiszteltetés" . Összejöveteleiken gyakran schlaraff módra párbajoztak, vagyis egy-egy nagy fakardra támaszkodva szellemi vetélkedéssel mérték össze erejüket. Egyes összejöveteleken teljes lovagi öltözetben jelentek meg, amely a köpenyből, a schlaraff sisakból és számtalan rendjelből és jelvényből állt. Az elhunyt schlaraffok nevét a prágai székhelyen egy szekrényben helyezték el. Prágában jelentették meg évenként a reichek adatait és a schlaraffok nevét tartalmazó ún. stammrollékat. Minden reichnek saját címere volt, amelynek boglárpajzsában általában a prágai ősegyesület címere kapott helyet. A prágai címerben egy bohócsipkás fej és egy boroskupa szerepelt a harántosztott két mezőben. A reichek címerében előforduló motívumok egyik csoprtját a Schlaraffia fő tevékenységi köreit kifejező emblémák alkották. A művészetekre utaló motívumok közül Pallas Athéné állata, a bagoly szerepelt a leggyakrabban, de előfordult a lyra és az ún. művész-címer ábrázolása is. A szórakozásra a boroskupák és borosüvegek stilizált ábrázolásai utaltak, míg a barátságot a parolázó kezek szimbolizálták több reich címerében is. A címeralkotó motívumok másik csoportját az illető reichnek otthont adó városok címeréből átvett elemek, valamint az egyes helyi jellegzetességek ábrázolásai alkották, mint pl. a temesvári Schlaraffia esetében a Temesvár címeréből átvett vártorony, vagy a pozsonyi schlaraff-címerben a város nevezetességének számító négytornyú vár. A Schlaraffia összejövetelein a külvilág szánalmas hívságainak kigúnyolásán túl politikáról egyáltalán nem volt szabad szót ejteni, ami nagyon is érthető, ha a társaság céljait tekintjük. Az eddig elmondottak illusztrálására álljon itt két paragrafus a pozsonyi Schlaraffia alapszabályából.

3 2. § - Cél: barátságos érintkezés által a férfias kedélyességét és humort művelni, főleg a téli idényben előadásokat, felolvasásokat és mulatságokat rendezni. 3. § - Politikai, nemzetiségi vagy vallási dimenzió, nemkülönben a közélet terén felmerülő bárminemű kérdés megvitatása ki van zárva Hasonló szellemben folyt az élet a századfordulón a Schlaraffia Budapestiában is, amint az a Magyar Salon hasábjairól kiderül.

4 Az egykorú leírás schlaraff köszöntéssel kezdi az egyesület bemutatását: „Lulu Budapestiaü Üdv neked Budapest vendégszerető hajléka, mely egyéb lehető és lehetetlen dialektusok közt Schlaraffia zengzetes jargonját is ápolod. Hány kellemes óra, pajzán csélcsapság és derült ötlet virított habzó ital mellett rejtett odúidban." Megtudhatjuk még, hogy a budapesti Schlaraffia nyári székhelye egyike volt a legfényesebben berendezett összejöveteli helyiségeknek, és a hozzájuk érkező vendégek tiszteletére látványos ünnepségeket rendeztek. Egy német művész, bizonyos Riedermann idelátogatása alkalmából például énekes-zenés fogadást tartottak, majd a fő-schlaraff gróf Bukó, valójában Bulyovics Gyula műépítész vezetésével fáklyás menetben átvonultak Budára, ahol a szabad ég alatt szavalatokkal és szónoklatokkal mulattatták tovább a vendéget. Végezetül essék néhány szó a Schlaraffia hazai hagyatékáról, amelynek szétszóródott darabjaiból kisebbnagyobb magángyűjtemények mellett a Nemzeti Múzeum Éremtára őriz egy kis kollekciót. A múzeum legbecsesebb schlaraff emléke egy jelvényekkel borított bohócsipka, vagyis a schlaraff lovagi sisakja. A sisak legtöbb jelvénye abból a célból készült, hogy hirdesse a kötelességét pontosan teljesítő schlaraff dicsőségét. Ugyanis a schlaraffoknak életük során minél több reich meglátogatásával kellett bizonyítaniuk a barátság szellemének ápolását. A látogatások alkalmával kapott jelvények a sipkára tűzve jól láthatóan igazolták, hogy hol s merre fordult meg az illető lovag. A jelvények egy kisebb speciális csoportját képezik a kardot ábrázoló példányok, amelyeket a párbajban győztes lovag kapott. Ezeken kívül előfordulnak a nagyobb összejövetelek rendezőinek kijáró ún. protokolljelvények is. A sisak mellett néhány rendjel és különféle díszjel alkotja a kollekciót. A rendjelekről általában elmondható, hogy kivitelükben a világi kitüntetéseket utánozták, és a Schlaraffia jelmondata, vagy az általános emblémának tekinthető bagoly, vagy az illető reich címerének valamely részlete díszítette. Az egyes reichek számos saját rendjelet alapítottak mindenféle sajátos elnevezéssel, de a Schlaraffia ezoterikus jellege miatt a pontos elnevezések felderítése nem könnyű. írott forrást csak a soproni egyesület rendjeleire, illetve kitüntetéseire találtam a Schlaraffia Sempronia 1928-as jubileumi kiadványában (Id. 2. sz. jegyzetet). Ezek közül említést érdemel a láncon függő Művészetért és Tudományért Érem és a Florestan Rend, amely nevét Beethoven schlaraff neve (Florestan) után nyerte. A Nemzeti Múzeumban őrzött schlaraff kitüntetések többsége a budapesti Schlaraffia alapítása. Ezek közül is kiemelkedik az ún. Paprika Rend, a millennium alkalmából adományozott Millenium Civit. Hung, nevet viselő díszjelvény, valamint a „Virtus" rubinokkal ékesített szolgáltai kitüntetés. Jegyzetek 1 Stammrolle der Schlaraffenreyche des Erdballes Anno Uhui 56-57. Prága 1915. 2

1. m. 1 45.; Schlaraffia Sempronia 50 Jahrungen. Verfasst von Erbkantzeller Fürst Ratata von Fanfaria. Sopron 1 928; Stammrolle des Hohen Reyches Budapestia für die Jahrung 71-72 (1930) és 82/83 (1941-42). 3 OL K 150 1887-VII-8-9162, 1574. csomó 4 Képek a budapesti társaságból. In: Magyar Salon. 1897. november, 333-338.