Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

nak. A háttérben, újabb kép a képben, Moretto da Brescia: Szent Jusztin/a a donátorra/ (Bécs, Kunsthistorisches Museum) másolata függ. Itt harmadszor látható egy szűz előtt földre hulló férfi. Műhelyhangulatot idéz a modellt szórakoztató gitáros, a szerteszét heverő páncéldarabok és más rekvizitumok. Danhauser az életben is hűtlenül elhagyta a történeti festészetet, a valóság, a kortárs életkép kedvéért. Iroda lom B. Cifka: Josef Danhauser in Ungarn. In: Mitteilungen der Österreichischen Galerie 1990-91, 26-27. SZM. Itsz.: 164.B. C. B. 1.1.12. KISS JÓZSEF (1833-1900) Hans Gasser Széchenyit mintázza a grófné jelenlétében 1860 Hans Gasser modelliert die Büste des Grafen István Széchenyis in Gegenwart von dessen Gattin 1860 olaj, vászon; 46 x 57 cm j. I. b.: Kiss J. 860. Hans Gasser egyformán divatos mester volt a negyvenes évektől Bécsben, Münchenben és Pesten is. Bécsben többek között Joseph Daniel Böhm, Pesten Pfeffer Ignác és Kugler Ferenc baráti köréhez tartozott. 1850-51-ben, az akadémiai reform idején, akárcsak Kari Rahlt, őt is a bécsi akadémiai tanárok közé hívták. A régi rendszer föléledésekor azonban ő is elhagyni kényszerült az akadémiát. Ismeretes volt a metternichi érával szembeni ellenállása 1848-ban. Talán ezért is volt bizalma a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodó Széchenyinek az ő személyéhez, s kivételt téve, modellt ült neki 1858 augusztusától. A mintázást 1859 novemberében fejezte be Gasser, majd az agyagváltozat alapján 1 860-ban készítette el márványbüsztjét, amely 1 942-ben a Széchenyi család birtokában volt. A mintázás körülményeiről a szemtanú, Gussmann Rudolf, a gróf kezelőorvosa számolt be. Kiss József, aki 1850-51-ben látogatta a bécsi akadémiát és így jól ismerhette Gassert is, 1860-ban Széchenyi halálának hírére, Gussmann leírása nyomán festette meg a jelenetet. Gasser Széchenyi portréjáról Izsó Miklós márványmásolatot készített a Magyar Tudományos Akadémia számára (1861). Műve gasseri eredetéről a közemlékezet egy időben elfelejtkezvén, Kiss József képével kapcsolatosan is Izsó nevét emlegették. Ám Izsónak és Kiss Józsefnek nem nyílt személyes lehetőségük arra, hogy Széchenyit élet után mintázzák, illetve festhessék. Irodalom Eitelberger 1879, VII. 169: Kopp 1941; Vayer 1942/a, No.48.; Vayer 1942/b, 67; Művészet Magyarországon 1981, I. 330, kat.sz. 75-80; G erő-Rózsa 1993, 77; Sinkó 1993, 67. MNG ltsz.: F.K. 4170 I. 1. 13. MUNKÁCSY MIHÁLY (1844-1900) Müteremrészlet Vázlat 1876 Atelierbild Skizze, 1876 olaj, fa; 96 x 1 30 cm j. n. Munkácsy egykorú kritikusai közül többen vélekedtek úgy, hogy az 1876-ban festett és a párizsi Salonba beküldött Műterem című képe festészetének csúcspontját jelentette. (Az alkotás jelenleg a baltimore-i /Amerikai Egyesült Államok/ Walter-gyűjtemény tulajdona). E műve voltaképpen egy atelier-be helyezett önarckép. A képen Munkácsy szürke öltönyben, könnyed, lovagló pózban ül festőasztala sarkán, kritikusan nézegetve az állványon lévő új képét. A kép előtt kék bársony ruhában felesége, Cécile Papier ül, s kissé előrehajolva mond valamit a mesternek. A jómódú házaspár magánéletének jelenetét, a festőt és első kritikusát ábrázolja ez a kép. A szakmai közönség tehát örvendezett, hogy Munkácsy elhagyta az ún. fekete festést és most finom és tónusgazdag szürkékre építette kompozícióját. (A kritikusi tolvajnyelv szerint Van Dyck-szürkéket használt.) A Munkácsy-atelier képét Pesten csak rézmetszetben ismerhették meg a Képzőművészeti Társulat tagjai, akik Lucidel rézmetszetében 1885-ben műlapként kapták meg azt. A képhez több vázlat is készült. Az itt kiállított színvázlat, amely 191 2 után Nemes Marcell gyűjteményébe tartozott, az atelier nagyobb kivágatát mutatja. Pódiumra helyezett széken ül a készülő kép fehér ruhás modellje, akinek ruhája élénken elválik a mögötte lévő vörös drapériával letakart asztaltól. Az asztal másik oldalán ülő festő vonásai nem hasonlítanak Munkácsyra, ruhája is inkább tűnik 1 7. századi, mint 1 9. századi polgári öltözetnek. Széles fehér gallérja a kabátjára borul, lábára pedig harisnya és térdnadrág simul, hasonlóan az 1877-ben megfestett Milton viseletéhez. A 1 7. századi festőkkel való azonosulás nem volt idegen Munkácsytól; 1882 februárjában, a Műcsarnokban a tiszteletére rendezett estélyen Rubens jelmezben, térd-