Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

nadrágban, selyemharisnyával, csipkés galléros kabátban jelent meg. Mégsem állíthatjuk, hogy ez a kép önarcképe lenne, inkább műterem-zsáner, amelyen megörökítette a régebbi, Rue de Lisbonne 24. számú házban lévő előkelő műtermét. Irodalom Munkácsy-levelezés 1952, 105. levél, 1877. szept. 16.; Végvári 1958, 187, kat. sz. 215; Können 1984, 71; Pereházy Károly: Jungfer Gyula és Munkácsy Mihály az 1882. évi jelmezes művészbálon Budapesten. Művészettörténeti Értesítő 1987, (XXX . 3-4.) 159-161. MNG ltsz.: 50.521 S. K. Ifj. Markó Károly Firenzéből beküldött képét a múzeum vezetése a Műegylet kiállításán választotta ki. Feledésbe merült címét a katalógusban olvashatjuk: „Salvator Rosa azAppennini hegyekben természet után tanulmányoz". Vadregényes, sziklás hegyek között látjuk Salvator Rosát, aki egy fatörzsön ülve festi a vidéket, hátrább pedig a hegylakók álló, fekvő, figyelő Staffage alakjai népesítik be a keskeny hegyi átjárót. Salvator Rosa (1615-1673) képeinek egy része valóban vad hegyvidékeket és azok lakóit ábrázolta, életírása szerint jó ideig maga is hegyi rablók - briganti-között élt. A romantika korának művész-zsánerei azonban nemcsak regényes élete miatt ábrázolták szívesen Salvator Rosát, hanem azért is, mert személye az autonóm művész, a társadalmon kívüli bohém archetípusának számított. Különösen metszetei capricciói- nyomán vált ő a kizárólag saját fantáziájára és a természetre támaszkodó invenciózus művész példájává. Ebben az értelemben ábrázolta őt például Jean-Adrien Guignet (1816-1854) litográfiája is a párizsi Salon 1844-ben kiadott albumában. Guignet képe - Salvator Rosa chez les brigands - igencsak emlékeztet ifj. Markó képére: a vad sziklás tájat festi itt is Salvator Rosa, miközben alkalmi barátai, a brigantik, háta mögül lesik a rajzolás eredményét. Id. Markó Károly képeivel kapcsolatban gyakran hozták fel dicsérő jelzőként, hogy képei egészen Salvator Rosaéihoz hasonlóak, s fia talán ezért is választotta képének témájául a bizarr tájak festőjét. A Nemzeti Múzeum vezetése már ekkor tervbe vette és hamarosan létre is hozta a Markó-termet. Ifj. Markó képe-témája miatt is-jól illett e múzeumi koncepcióhoz. Irodalom A Pesti Műegylet által 1859. évi május 9-től június 13-ig kiállított művek lajstroma. Pest 1859, kat. sz. 68; Mátrai 1862, 34-35; Haskell 1971, 69, fig. 19; Hartmann 1973, 23-25, fig. 65-66. MNG Itsz.: 2793 S, K. 1.1.14. IFJ. MARKÓ KÁROLY (1822-1891) Salvator Rosa az Apennini hegyeken természet után tanulmányoz (Az Apennini heqyek) 1858 Salvator Rosa arbeitet an einer Naturstudie in den Apenninen 1858 V. sz. színes olaj, vászon; 86 x 1 22,5 cm j. I. b.: C. Markó junior 1 858. 1.

1. 15. AUGUST VON PETTENKOFEN (1822-1889) Borsos József a műteremben 1847 József Borsos im Atelier 1847 olaj, fa; 41,2 x 35,8 cm j. n. A Nemzeti Képcsarnok Egyesület 1853-ban aláírások útján összegyűlt vagyonát a császári és királyi helyhatóság 1 858ig zárolta. A politikai enyhülés nyomán 1 860-ban nyílt lehetőség a vagyon további gyarapítására és felhasználására. Ekkor Kubinyi Ágoston múzeumigazgató javaslatára a Műegylettel együtt újraindított gyűjtésből sikerült megszerezni a Nemzeti Múzeum számára id. Markó hagyatékából nyolc művet, fiától, Károlytól pedig egy alkotást. Borsos József (1 821 -1 883) 1 840-ben iratkozott be a bécsi akadémiára. Összebarátkozott Pettenkoffennel és együtt béreltek műtermet a Heu Gasse 109. alatt. Van közös munkájuk is: Pettenkoffen álnév alatt litografálta barátjának az első magyar alkotmányos országgyűlést ábrázoló rajzát. A bátor ecsetvonásokkal festett portrévázlaton Borsos az öntudatos művész pózában áll. Jogosan, neve már ismert volt a császárvárosban. Kezében mestersége jelvénye, a paletta. Ro-