Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

I. 1. 10. FELICE SCHIAVONI (1803-1881 ) Raffaello és Fornarina 1832-34 között Raffael und Fornarina zwischen 1832 und 1834 olaj, fa; 69 x 52,5 cm j. n. A 19. század elején Raffaello művészete és személye egyaránt közkedvelt volt. Felice Schiavoni oly mértékben hatása alatt állt, hogy kortársai „velencei Raffaello" -ként emlegették őt. 1832-ben a milánói Brerában állította ki Fornarinát festő Raffaello című, valószínűleg nagyméretű művét, amelyről Paolo Tosio, bresciai gyűjtő másolatot rendelt. Ez az 1834-ben szignált vászon (Brescia, Pinacoteca Tosio) képünk azonos méretű, alig eltérő változata. Ugyanakkor tudjuk (lásd: Boetticher), hogy a neves bécsi Arthaber-gyűjtemény árverésén 1868-ban szintén szerepelt a mesternek egy azonos című munkája. Lehet, hogy a budapesti példány, de elképzelhető még több variáció vagy másolat. Az urbinói festő-fejedelem és gyöngéden felé hajló modellje előtt állványon áll a félig elkészült Madonna della Segglola, a háttérben Szent Cecília képének részlete látható. A kompozíció Franz Riepenhausen, 1807-től Rómában élő német festő munkájára vezethető vissza, amiről 1833-ban - egy évvel később mint ahogy Schiavoni kiállította első megfogalmazását - rézmetszet is megjelent. Képünk és a bresciai példány minőségi összehasonlítása döntetlen eredményhez vezet, az előbbin sikerültebbek az arcok, kezek, az utóbbi színbelileg érdekesebb. irodalom Publikálatlan. A variációkra: Friedrich von Boetticher: Malerwerke des Neunzehnten Jahrhunderts, Bd. 17. Dresden 7898, 55. no. 2; Dai neoc/assici ai futur

isti ed öltre. Kiállítási katalógus, Brescia 7989, 44; Sinkó 7997. XL. 3-4, 759-767.; SZM ltsz.: 89.B C. B. 1.1.11. JOSEF DANHAUSER (1805-1845) A festő műterme 1830 Das Atelier des Malers 1830 olaj, vászon; 78 x 103,5 cm j. I. b.: Danhauser 1830 Képünk a felbecsülhetetlen értékű Pyrker-képtár része volt, amit a főpap 1836-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott és később a Szépművészeti Múzeum törzsanyagának része lett. A két mű, amivel Danhauser sikeres lett, műtermi életkép. A bécsi akadémia egyik műtermét mutatja mindkettő, az elsőn a növendékek kutyával játszanak (1828), a másikon pedig egy berontó kutya feldönti a professzort meg a festőállványt (1829). Minden későbbi műterem-ábrázolása hasonló hangvételű, csak humoruk szelídebb. A festő mindenfélével foglalkozik - egereket etet, alszik vagy regényt olvas modelljével -, csak éppen dolgozni nincs kedve. A Pyrker László János egri érsek számára készült képen is ahelyett, hogy befejezné az állványon álló vásznát, amin Jeanne d'Arc megadásra kényszeríti a lábánál heverő harcost-térden állva vall szerelmet az Orléans-i Szűz jelmezébe bújtatott leány-