Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - A magyar művészeti intézmények megteremtői: pártfogók, mecénások, tisztviselők

1900-ban, mint ismeretes, Munkácsy elhunyt. Szinte egyidőben a grandiózus gyászünnepély megtervezésével, a Képzőművészeti Társulat választmánya országos gyűjtést kezdeményezett Munkácsy szobrára. „Ércszobrot" kívántak állítani, melyhez a főváros 10 000 koronát adott. Több vidéki város adományára is számítottak. Az 1900-as tavaszi műcsarnoki kiállításon szerepelt egy újabb Munkácsy-mellszobor. Alkotója Stróbl-féle szobrászati mesteriskola növendéke, Albert Andor volt. Munkája elnyerte a Harkányi-díjat, ennek ellenére további sorsa nem ismeretes. 1905 márciusában a Képzőművészeti Társulat nyílt pályázatot hirdetett Munkácsy emlékszobrára. A Műcsarnok előtti gyepes térségen tervezik felállítani a - nyomatékosan hangsúlyozták- portrészobrot, melynek összes költsége a felállítással együtt nem haladhatta meg a 40 000 koronát. 1906 februárban a 23 pályázótól beérkezett 24 tervet a bíráló bizottság meddőnek találta. Stróbl munkája ezek között nem szerepelt - a nyilvános pályázaton nem indult - , a párizsi tervet mégsem tette félre. Szokásához híven lassan érlelte, fejlesztette tovább az Epreskertbe tervezett „Olympos" művészpantheon számára. Életnagyságnál nagyobb mellszobrot mintázott. 1917-ben még mindig az agyagterv volt látható műtermében, amelyet ugyan már „csaknem befejezett...". Ez meglehetősen konvencionális volt: a festőművészt bal kezében palettát, jobbjában ecsetet tartva ábrázolta, amint fejét kissé jobbra fordítva a (láthatatlan) modell vagy készülő vászon felé tekint. A kis, bronzbaöntött példány „köztes", harmadik variáció. Feltehetően az epreskerti Pantheonba készülő szobor vázlata. Ezért mentes az emlékszobrok klasszikus merevségétől s a gyors, friss mintázás lendületét hordozza. Jól tükrözi Munkácsy érzelemgazdag, szenvedélyes egyéniségét. Az összefogottan, felesleges részletezés nélkül fogalmazott fej, s az attribútumok - a paletta és az ecsetet tartó kéz - ugyan szabályos háromszöget leíró kompozícióba rendezettek, de az elnagyoltan mintázott öltözék megjelenítése mozgalmas, oldott, fény-árnyék ellentétek uralják. A jobb kézzel megragadott ecset visszafojtott erőről, szenvedélyről árulkodik. Mindezzel formában ugyan harmonizál, de tartalmát tekintve, konvencionalitásában ellentétes a neobarokk ízű, kagyló-motívumokból és a művészetek címerére utaló pajzsformából felépített, egyelőre csak jelzett talapzat. Irodalom V. U. 1917, 448; Szuchy 1941, 14, 57; Henszlmann 1955, 30. MNG ltsz.: 57.20-N Sz. G. 11. STRÓBL ALAJOS (1856-1926) Ráth György mellszobra 1894 Büste des György Ráth 1894