Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - A magyar művészeti intézmények megteremtői: pártfogók, mecénások, tisztviselők
Vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején (1872-1888) az állami intézmények egész sora létesült: a festészeti mesteriskola, a Műcsarnok, emlékművek, műalkotásokkal bőven díszített középületek, melyek mind a művészek itthoni foglalkoztatását célozták. Nevét azáltal is megörökítette, hogy a Képzőművészeti Társulat 25 éves jubileumán, 1886-ban megalapította az állami aranyérmeket, melyeket a Műcsarnok kiállításaihoz kapcsolódva a legkiválóbb magyar és külföldi művek alkotóinek évente odaítéltek. Benczúr képe, melyet 1885-ben ki is állított, Trefortot a maga polgárias miliőjében ábrázolja. Megfestésének közvetlenségével és a modell tettrekészséget sugárzó mozdulatával ez a kép beletartozik a festő nagy jellemző erővel megfestett „miniszteriális" portréinak sorába. Irodalom Az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat Műcsarnokában 1885. évben rendezett őszi kiállítás Tárgymutatója. Budapest, 1885, kat. sz. 78; Keleti 1889, 7; Horner 1938, 42; Telepy 1963, 29; Mann 1982, 215-216. MNG ltsz.: 6559 S. K. 9. BENCZÚR GYULA (1844-1920) Ipolyi Arnold, a Képzőművészeti Társulat volt elnöke 1892 Bildnis des ehemaligen Vorsitzenden der Gesellschaft für Bildende Kunst, Arnold Ipolyi 1892 II. sz. színes kép olaj, vászon; 71,7 x 56,5 cm j. I. j.: Benczúr Gy. Ipolyi Arnoldról még életében több portré készült, halála után Benczúr Gyula festette meg képmását a Képzőművészeti Társulat tanácsterme számára. Korábbi portréi közül említésre érdemes az az államköltségen készült egész alakos képmása, amelyen Ipolyi képtár-ajándékozását örökítette meg Kovács Mihály. Az Országos Képtár Ipolyiterme számára készített portrén felirat idézi az adománylevél szövegét: „Boldognak érzem magamat, hogy ez által is honfiúi kötelességemet teljesíthetem. Pest 1872. március 12." (A kép ma a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában van.) A múlt század második felének képzőművészeti életében Ipolyi nemcsak gyűjteménye adományozásával szerzett hírnevet, hanem a Képzőművészeti Társulat elnökeként is. Ezt a tisztet 1879 és 1885 között töltötte be. A reprezentációs szerepen kívül a Társulat közgyűlésein elmondott beszédeiben, egy határozott művészetfelfogás alapján állva, a magasabb műfajok művelésére buzdította a művészeket. Úgy vélte, a Társulat elsőrendű célja a „magasabb nemzeti műirány" megteremtésének elősegítése. A történeti festészet támogatására alapította meg az Ipolyi-díjat 1880-ban. A Képzőművészeti Társulat elnöki tisztéről történt lemondása után nemsokára elhunyt. Haláláról ünnepi közgyűlés emlékezett meg. Ekkor határozták el, hogy a volt elnök képmását a tanácsteremben fogják elhelyezni. A Társulat helyiségeiben 1888 elején Ipolyi emlékére kiállítást is rendeztek, főképpen iparművészeti tárgyakból álló gyűjteményi tárgyaiból. Benczúr Ipolyi-portréja 1892-re készült el. A képmás méretei adottak voltak, hiszen - hasonlóan a külföldi, s főképpen a bécsi, Kunsthallékban már meggyökeresedett hagyományhoz - a budapesti Képzőművészeti Társulat is már felállította dísztagjainak, volt elnökeinek és adományozóinak egyforma méretű portréiból álló képgalériáját. Irodalom V. U. 1872, 433; Ipolyi Arnold elnöki megnyitó beszéde 1885. március 8-án. In: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1885. évre, 2-36; Keleti Gusztáv: Emlékbeszéd Ipolyi Arnold felett. In: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1887. évre, 11-15, 22; Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1888. évre, 1; V. U. 1892, 69; Gerevich 1923, 17-19; Telepy 1963, 36, 136. kép; Ernő Marosi: Arnold Ipolyi. In: Die ungarische Kunstgeschichte 1983, 18-20, 38; Ludányi 1987, kat. sz. 346; Cséfalvay 1989, 96. MNG ltsz.: FK 9701 S. K. 10. STRÓBL ALAJOS (1856-1926) Munkácsy Mihály Büste des Mihály Munkácsy bronz; 35 cm j. I. j.: liptóujvári Stróbl Alajos A Képzőművészeti Társulat 1887-ben - nagy külföldi sikereire való tekintettel - tiszteleti tagjává választja Munkácsyt. Ugyanebben az évben Stróbl Alajos tanulmányutat tesz Párizsba. Ez alkalommal felkeresi a festőművészt, aki szívesen látja, barátságába fogadja, meghívja Colpachra is. Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a portré első változatát amely csak fej volt, színezett gipszből - Stróbl természet után mintázta, jó jellemzést nyújtva, nagyvonalúan, sommásan. Stróbl művét időben megelőzte két másik, szintén Párizsban készült portré. A baráti körhöz tartozó Friedrich Beer (1 8461912) 1875-ben mintázta meg Munkácsyt, s a szobrot 1879-ben Kari Sedelmeyer ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Valószínűleg erre hivatkozik Ipolyi Arnold 1885. márc. 8-i társulati közgyűlési megnyitó beszédében, mikor a készítendő Lotz-szoborral kapcsolatban ezt mondja: méltón fognak sorakozni műcsarnokunk palotája folyosóin Munkácsy mester bronzszobrával, hol azok alkalmasan állandanak művészetünk nemes díszeiül" . Louis Ernest Barrias (1841-1905) alkotását 1879-ben mutatta be a párizsi Salon kiállításán. Aktualitását feltehetően Munkácsy magas kitüntetésének köszönhette: a festőművész 1878-ban elnyerte a francia becsületrend nagykeresztjét. (Ez utóbbi szobor 1899-ben a Milton-kép New York-i bemutatásakor a Lennox Library termét díszítette). Stróbl szóbanforgó alkotása egy későbbi, nagyobb szabásúnak ígérkező emlékműhöz szolgált alapul (a fentemlített első változat végül, márványba faragva, a szegedi Pantheonba került).
