Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - HESSKY Orsolya: Nemzetközi-e a nemzetközi zsűri?
a fentebbi kulcs szerint 100 kiállító közül húsznak lett volna megítélhető. Ez az arányszám kevésnek, elégtelennek tűnt föl a pályabíróság előtt, melynek indítványából az elnökség kérelmet is intézett ő Felségéhez a rendelkezésre bocsátott arany érmek számának némi szaporítása iránt. Ez eljárásnak sikere is volt, a mennyiben ő Felsége kegyes volt a másod osztályú arany érmek előre megállapított számát utólag 73-ra, tehát 23-mal emelni. Különös jelentőséget tulajdonított ezúttal a pályabíróság a dicsérő fölemlítések czímén megítélendő kitüntetéseknek is; a végeldöntésnél mindazonáltal ezek száma is - a czélba vett száz helyett - 167-re emelkedett". 17 A díjakat odaítélő bizottság munkájáról sajnos ebben az esetben sincsen tudomásunk, mindössze az derül ki a beszámolóból, hogy Keleti, s ez talán az összes többi biztosnak is feladata lehetett, a hozzá tartozó képek közül bizonyosakat kitüntetésre javasoljon. „Talán fölösleges is kijelentenem, hogy a fentebbi névsor nem teljes névsora mindazon jelesebb hazai művészeinknek, kiket a berlini kiállításon megbízatásom természetéből folyó tisztemnél fogva kitüntetésekre ajánlani kötelességemnek ismertem." 18 A kiállító 62 magyar művész között Keleti vélhetőleg arányosan osztotta el a rendelkezésre álló díjakat, de bizonyára megkönnyítette munkáját, hogy, mint a többi kiállító országnak, Magyarországnak is valószínűleg rendelkezésre bocsátottak fődíjat, oklevelet, fölemlítést s minden egyebet. 19 Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy az 1891 -es berlini nemzetközi kiállítás magyar részlege, önálló életet élve, a kiállítás egészétől függetlenül nyert díjakat. Természetesen ez az eljárás az összes többi ország szekcióira is vonatkozott. E két példát csupán érdekességként említhetjük, általános érvényű következtetéseket nem vonhatunk le belőlük, hiszen még eredeti célkitűzéseik, statútumaik is ismeretlenek előttünk. Nagyjából körvonalazható a módszer, amellyel bizonyos nemzetközi kiállításokra a válogatás megtörtént. A 19. század végére kialakult hihetetlen méretű művészeti termelés igényelte az ilyen jellegű seregszemléket és a műkereskedelemnek soha nem látott mennyiségű művészt kellett eltartania - ezért szükség volt számos olyan külsődleges elismerési formára, amely segítségére volt a festőknek képeik eladásában. Egy-egy nemzetközi kiállításon nyert nagydíj, fődíj vagy oklevél a laikus érdeklődők előtt bizonyára nagy beccsel bírt, s mivel a bíráló bizottság tagjai éppen úgy a képtermelők közül kerültek ki, mint maguk a kiállítók, saját tapasztalataik alapján tudták, mire van szüksége egy megélhetését kereső festőnek. Tisztességtelen eljárásról nem beszélhetünk, csupán furcsálkodhatunk elődeink különös módszerein, amellyel nem győzték támogatni a művészeti tömegtermelést. JEGYZETEK 1 Illustrierter Katalog der internationalen Kunstausstellung 1883. München 1883. 3. kiadás; Keleti 1892, 13-18. 2 Az 1851 -es londoni világkiállításra Sir Joseph Paxton tervei alapján épült Kristálypalota mintájára épült a müncheni Üvegpalota August von Voit tervei nyomán. (Irodalom: Eugen Roth: Der Glaspalast in München München 1 971 ; Volker Hütsch: Der Glaspalast 1854-1931. Ausstellungskatalog. München 1981.) 3 Az 1869-ben rendezett első nemzetközi kiállításnak a nézők és a kritikusok körében is nagy sikere volt. Számos cikk jelent meg a napilapokban is, s a legnagyobb eseménynek a kiállítás legnépszerűbb vendége, Courbet látogatása számított, aki rendkívüli érdeklődéssel kísérte a német művészet realista törekvéseit, s külön kiemelte Wilhelm Leibi képeit. Courbet mellett többek között a következő, „újítónak" nevezett francia művészek vettek részt: Manet, Miilet, Daubigny, Rousseau, Corot, Meissonier (München 1869-1958. Aufbruch zur modernen Kunst. Ausstellungskatalog. München 1958). 4 Gazdasági bizottság (Finanz-Comission), építési bizottság (Bau-Comission), szerkesztőbizottság (Redactions-Comission), katalógus-bizottság (KatalogComission), személyes meghívások bizottsága (Comission für persönliche Einladungen), kisművészeti bizottság (Kleinkunst-Comíssion). Valamennyi bizottság haladéktalanul hozzáfogott az előkészületi munkákhoz. 5 A magyar képző-művészeti társulat alapszabályai. In: A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1861 és 1862. Pest 1863, 7. 6 5. jegyzet, 23. 7 Műbírálat a londoni kiállításra szánt képzőművészeti tárgyakról. In: A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1861 és 1862 . Pest 1 863, 48. 8 Mivel minden évben ugyanaz volt a probléma, egy 1898-as cikkre hívjuk fel a figyelmet: Arthur Weese, Die Münchner Jahresausstellung 1898 c'\mû beszámolója a Kunstchronik 1897-98-as évfolyamában jelent meg (sp 483f), amelyben annak a véleményének ad hangot, hogy a tömegtermelés megöli a művészetet, s javasolja a festőhadnak, hogy gondosabb munkával kevesebb képet kellene festeniük, ez jót tenne műveik színvonalának is és nagyban kímélné a közönséget. Eugen Roth id. műve használja a Todgehängtsein fogalmát, amellyel ő is a 3-4 sorban fellógatott képek kártékony hatásáról beszél. 9 Az Aufnahmejury június 4-én ült össze, június 17-ig döntöttek a képek sorsa felett, de már 5 nappal korábban megkezdődött a mintegy 3400 kép akasztása. Június 12-én szólították fel a komisszárokat, hogy a július elsejei ünnepélyes megnyitóig gondoskodjanak részlegük teljes készenállásáról. 10 Többek között Zichy Mihály, Szinyei Merse Pál, Baditz Ottó, Benczúr Gyula, Vágó Pál, Peske Géza, Liezen-Mayer Sándor, Mészöly Géza, Vastagh György, Kéiméndy Jenő, Telepy Károly, Ligeti Antal, Aggházy Gyula, Innocent Ferenc, Markó Károly szerepelt a kiállításon. 11 Második díjat nyert Mészöly Géza festménye (Ufer am Plattensee, kat. 1338); a müncheni nemzetközi kiállításokon a századfordulóig a következő magyar művészek nyertek díjat: 1879-ben Munkácsy Mihály Műteremben című képe (kat. 2128) első, 1888-ban Benczúr Gyula Tisza Kálmánra] készült portréja (kat. 603a) szintén első, 1896-ban Csók István Báthori Erzsébet című képe (kat. 316) első, Deák-Ébner Lajos Baromfivásár című alkotása (kat. 389) második díjat nyert. 12 Lásd 1. jegyzet; Internationale Kunst-Ausstellung veranstaltet vom Verein Berliner Künstler anläßlich seines fünfzigjährigen Bestehens 1841-1891. Ausstellungskatalog. Berlin 1891. 13 Keleti 1892, 13. 14 Keleti 1892, 13. 15 Keleti 1892,14. 16 Keleti 1892,15. 17 Keleti 1892, 17. 18 Keleti 1892, 17. 19 Benczúr Gyula díszoklevelén kívül a magyar osztályt megillette még három másodosztályú aranyérem: Feszty Árpádnak, Horovicz Lipótnak és Bihari Sándornak, valamint nyolc művész részesült a dicsérő fölemlítésben: Baditz Ottó, Deák-Ébner Lajos, Eisenhut Ferenc, Margitay Tihamér, Spányi Béla, Stetka Gyula, Róna József, Stróbl Alajos. A díjazottak mellett szerepelt még többek között Balló Ede, Böhm Pál, Csók István, Dudits Andor, Ferenczy Károly, Halmi Artúr, Karcsay Lajos, Mészöly Géza, Munkácsy Mihály (előre lemondott minden kitüntetésről), Pállik Béla, Peske Géza, Stetka Gyula, Vastagh Géza.
