Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - HESSKY Orsolya: Nemzetközi-e a nemzetközi zsűri?

HESSKY ORSOLYA Nemzetközi-e a nemzetközi zsűri? Vajon mennyit ér egy ún. mention honorabfe? Vagy mennyit a díszoklevél? S vajon mennyire növeli a mű értékét, ha valamely nagy kiállításon aranyérmet nyer? Valóban nemzetközi-e a nagy nemzetközi kiállítások zsűrije, amelynek pártatlan ítélete alapján odaítélt díjak tulajdonképpen a nézők és a szakma szemében olyan megbecsültté teszik az illető alkotást? A díjak rendszere minden nemzetközi (vagy világ-) kiállításon más és más - ez az illető kiállítás statútumából derül ki. Az egyes országos tárlatok, téli vagy tavaszi kiállítások díjrendszerét a rendező szerv, Münchenben például a Münchener Künstlergenossenschaft határozta meg. Ennek megfelelően e kérdésekre többféle válasz létezik; e dolgozat keretein belül azonban csak néhány példát ragadhatunk ki a probléma illusztrálására: kiválasztottunk az előző század nagy kiállításai közül kettőt, s ezek alapján próbálunk tájékozódni. Az illető statútumok hozzáférhetetlensége okán más forrásokra

1 kellett támaszkodnunk, amelyekből végül többé-kevésbé körvonalazhatóvá vált a válasz. A magyar művészek szemében - a múlt század második felében - München első számú céllá vált, ami a művészeti képzést illeti, Bécsnek a század első felében megszerzett elsősége igen hamar elveszett, s Párizs még nem gyakorolt akkora vonzerőt. Ennek alapján fontosnak tartjuk, hogy elsőként a magyar művészeknek a müncheni kiállításokon játszott szerepéről szóljunk néhány szót. Megszámlálhatatlan korabeli forrás és beszámoló alapján tudjuk, hogy Münchenben jelentős magyar kompánia ütött tábort, akik minden téren észre is vétették jelenlétüket. Természetesnek tűnik tehát, hogy a kiállításokon minden alkalommal részt vettek a magyarok, méghozzá egy csoportban: akik ott éltek, azok is ugyanúgy magyar művészként, a többiekkel együtt, egy teremben aggatták ki képeiket. (Münchenben minden évben megrendezésre került az ún. Jahresausstellung, amely a résztvevők szempontjából éppen olyan nemzetközi volt, mint a négyévente megrendezett nemzetközi kiállítás, az ún. internationale Kunstausstellung.) München városa, noha rendkívül mozgalmas művészeti élettel büszkélkedett már a század első felétől kezdve, első nemzetközi kiállítását csak 1869-ben rendezte meg az e célra épített Glaspalastban.

2 Nagy sikere

3 ellenére tíz éven keresztül nem rendeztek újabb nemzetközi tárlatot, a következő 1 879 nyarán nyílt csak meg. Ettől kezdve a nemzetközi kiállítások Münchenben négy évente követték egymást. A harmadik, 1883-as kiállítás rendező bizottságának (Central Comité ) alakuló ülése 1 882 decemberében volt. Magyar tagja nem volt; csakis a müncheni festészeti élet legjelesebb képviselőit, akadémiai festőtanárokat hívtak ebbe a bizottságba, amely rövid időn belül elfogadta a nemzetközi kiállítások megrendezéséről összeállított statútumot, s hozzálátott az ebben meghatározott bizottságok

4 felállításához. A statútumban szerepel továbbá az a felsorolás, amelyből kitűnik, mely országok rendelkeznek saját kiállítási bizottsággal és zsűrivel: Amerikai Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria-Magyarország, Skandinávia és Spanyolország. Ausztria-Magyarország ezenfelül különbontatik, s Magyarországnak külön kiállítási biztosaként Karl von TelepyX nevezi meg, aki tehát a magyar anyag összeállításáért volt felelős. A Magyar Képzőművészeti Társulat alapszabálya

5 sajnos nem rendelkezett a külföldi, nemzetközi kiállításokkal kapcsolatos válogatásokról és az ezzel összefüggésben létrehozandó bizottságokról, illetve zsűrikről sem. A szabályzatban benne foglaltatik egy, a műbíráló zsűri létrehozataláról és működéséről szóló cikkely,

6 de ez nem tér ki a nemzetköziekre; vélhetőleg automatikusan az illető kiállítás szervezési rendelkezéseit fogadták el. A szóban forgó 1883-as müncheni nemzetközi kiállítás statútumából sajnos nem derülhet ki, minek alapján kapta meg éppen Telepy ezt a megtisztelő feladatot. Mindenesetre teljesen egyértelmű, hogy e kiállítás nemzetközi vonatkozását egyedül az a tény jellemezte, hogy több ország alkotóinak művei egyszerre egy helyen lettek bemutatva. Telepy válogatási módszerével kapcsolatban némi támpontot kaphatunk akkor, ha az 1861 -es londoni nemzetközi kiállításra kiküldött műtárgyakat válogató zsűri beszámolóját is átnézzük (eddig ez az egyetlen forrás volt fellelhető, amely a nemzetközi kiállításokkal kapcsolatos hazai válogatási módszert is érinti): ebben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tagjaiból álló „műbíráló bizottmány" állást foglal, hogy a beküldött kép megfelel-e „rendeltetési czéljának", azaz „képviseli azon terjedelmesebb, azon magasabb fokozatú kifejlettségét a képzőművészetnek, mellyel az hazánkban jelenleg bír".

7 A nemzetközi kiállítás tehát valójában csupán abból a szempontból volt nemzetközi, hogy több ország egyszerre vett részt egy helyen rendezett tárlaton. A válogatás ebben az esetben nem tükrözte a rendező országnak, illetve városnak a meghívott művészetével kapcsolatos véleményét, hiszen ő maga a konkrét válogatásban nem vesz részt; csupán a hazai termést már ismerő bizottmány-esetleg valóban csak az egyetlen ember-által már átszűrt anyagot láthatta. Az önálló kiállítási bizottsággal és zsűrivel rendelkező országok saját kamara-kiállításaiba a rendezők nem szóltak bele. Kérdés azonban, hogy mennyire igényelte volna a művészvilág vagy akár a közönség, hogy egyes országok művészete ne önálló egységként jelenjék meg, hanem adott esetben a Münchener Künstlergenossenschaft válogatási elveit tükrözze? Talán egyszerűbbnek és biztosabbnak látszott ez a megoldás, amelyben a kijelölt megbízható és tapasztalt kritikusok által összeállított anyag szerepelt. Valójában soha senki nem emelt kifogást ez ellen a módszer ellen, sőt a kritikusok is úgy érezték, sokkal könnyebb a dolguk, hiszen így csupán egy-egy ország általános fejlődéséről kellett beszámolniuk, s az egy-egy teremben helyet kapott művek kapcsán kialakított vázlatos képet egyszerűbb volt összehasonlítani a mellette lévő terem anyagával, mint egy komplexebb szempontok alapján, esetleg nem országok szerinti elrendezésben szereplő anyagot.