Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)
BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - ACZÉL Eszter Krisztina: Anya- és gyermekábrázolás Borsos József képein
ACZÉL ESZTER KRISZTINA Anya- és gyermekábrázolás Borsos József képein Borsos József művei között nem találunk olyan sorozatot, amely egy nő - vagy „a nő"- életét bemutató, tudatosan rendezett ciklust alkotna, mégis felfedezhető a képeken a női élet majdnem minden olyan állomása a leányságtól a gyermek születésén és betegségén át az özvegységig, nagymamaságig, amelyet a 19. század második felében egyes festők tudatos ciklusba rendezve alkottak meg. 1 Ritkábban ugyan, de foglalkozott Borsos az apa-gyermek viszony megjelenítésével is, szintén közkeletű ábrázolási típusokat véve mintául. A családi kapcsolatok bemutatása ugyanis a 18. század második felétől - a társadalmi változások hatására - egyre fontosabbá vált a képzőművészetben: új témák és ábrázolásmódok jelentek meg és terjedtek el. Ezekhez illeszkednek Borsos József és kortársai munkái is. ANYA ÉS GYERMEKE Elisabeth Badinter francia filozófus az 1980-as évek legelején adta ki szenvedélyes hangú értekezését az anyai érzés történetéről, és ebben megkísérelte felvázolni azt a folyamatot, hogy hogyan változott a nők és a gyermekek helyzete és feladatköre a társadalomban egészen a 20. századi modern korig. 2 A felvilágosodás korszaka meghatározó volt a családi viszonyok szempontjából: az egyéni szabadság és egyenlőség gondolata gyökeres változást indított el a társadalomban. A 17. század második felétől, az első demográfiai vizsgálódások után, katonai és gazdasági érdekek fordították az európai filozófusok, politikai gondolkodók figyelmét a gyermekek helyzete, a család, a nők feladatköre felé. 3 A felvilágosodás korának számos alakja, elsősorban Jean-Jacques Rousseau a 18. század második felében fogalmazta meg új nézeteit a nevelésről, a családról. Ez idő tájt egyre nagyobb számban jelentek meg olyan, a nők életét bemutató könyvek, kiadványok, képes albumok, amelyeket fiatal lányoknak szántak nevelő célzattal. 4 Az irodalomban és a képzőművészetben is feltűnt a felvilágosodás eszmeiségében kialakult új nőalak. A nő eszerint kevésbé racionális, mint a férfi. Létének értelme a férj és gyermekek jóléte, a család szolgálata. Az apa képviseli a törvényt, de alapvetően az anya karaktere befolyásolja a gyermekét. A nők helyzetét és szerepét tehát a korábbinál jelentősebbnek és a gyermeknevelésben meghatározónak tartották; ezt népszerűsítette az irodalom, a színház, a képzőművészet. 5 A hazai felvilágosodás magyar nyelvű irodalmának vizsgálata egyértelműen megmutatta, hogy Rousseau és az enciklopédisták tanai egészen hamar eljutottak Magyarországra; pedagógiai munkáik megtalálhatók voltak a főúri könyvtárakban. 6 1820 és 1827 között zajlott a Tudományos Gyűjtemény lapjain az első magyar nyelvű sajtóvita a nők helyzetéről, oktatásuk szükségességéről. 7 Az 1840-es években a közéleti hetilapokban, a Pesti Divatlapban, az Életképekben, a Honderűben folytak viták a nők neveléséről, életéről, jogairól. A többség megkérdőjelezte a nők önállóságát, férfiügynek tartotta a nőnevelést és a nőeszmény meghatározását. Minden nézetkülönbség ellenére még mindig csaknem teljes volt az egyetértés abban, hogy értékelhető női teljesítmények csak a magánéletben, az ún. családi körben és társasági viszonyok keretei között jöhetnek létre. 8 A hazai közgondolkodásban az 1840-es években is jelen voltak a 18. század végének európai neveléselméleti gondolatai, hiszen pl. Steinacker Gusztáv 1842-ben Campe Väterlicher Rat an meine Tochter című 1789-es művének kivonatos magyar nyelvű változatát jelentette meg. 9 A szabadságharc bukását követően felértékelődött a család mint az egyéni függetlenség védőbástyája, a fennálló hatalommal szembeni biztonságos közeg. A közvélemény is egyre inkább elfogadta a nők közéleti szereplését. 10 Az 1850-es évek végén, 1860-as évek elején nagy irodalmi nővita alakult ki, még mindig a női szerepek hagyományos határairól. 11
