Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Sabine GRABNER: „Csodálatraméltó, szinte olyan, mint Amerling". Borsos József bécsi tanulóévei

43. FRIEDRICH VON AMERLING: Bor, asszony, ének, 1838 WienMuseum, Wien 44. TIKOS ALBERT: Fürdő előtt, 1838. MNG (kat. A24) tanárok instrukcióit. Egymást is megfestették (1, 7, 42. kép), illetve Borsos rajzait a litográfusként is tevékenykedő Pettenkofen sokszorosította. Hogy barátságuk az 1840-es éveket követően is folytatódott-e, sajnos nem derül ki a rendelkezésre álló forrásokból. Művészi eszmecseréről azonban a későbbiekben már nem beszélhetünk, a két festő ugyanis túlságosan eltérő utat választott. Pettenkofen egyre inkább a tájképfestészet felé hajlott; jó érzékkel ragadta meg a természet hangulatait. Művészeti szempontból is eltávolodtak egymástól, hiszen Pettenkofen a franciaországi új festészeti irányvonalat követte; valamint gyakori szolnoki és párizsi tartózkodásai miatt személyesen sem találkozhatott sokat a Bécsben élő Borsos Józseffel. Borsos ezzel szemben az 1840-es évek végétől újult erővel fordult a polgári témák felé, és e téren bontakoztatta ki virtuozitását. Nagyjából ebben az időszakban vált műveiben Amerling hatása - a kiegyensúlyozott kompozíció, az effektek átgondolt alkalmazása, a színárnyalatok harmóniája - egyértelműen felismerhetővé. Probszt a„névtelen leányalakok [...] bizsergető érzékiségében" is lényegi rokonságot vélt felfedezni Amerlinggel, csakúgy, mint„a szín fényerejében, ami - a déliesebb, forróbb vérmérsékletnek megfelelően - még bujábbnak, olykor még élénkebbnek hat".

39 Borsos kortársai is felismerték„a színkezelés tömörségét és üdeséget, amiben akár Amerlinggel is versenyre kelhetne".

40 Hogy a két művész valójában mikor találkozott, ma már nem visszafejthető. Mégis, kapcsolatuk több volt, mint egyszerű tanár-diák viszony, hiszen Borsos Amerling unokájának keresztapja lett.

41 Természetesen nemcsak Borsos, hanem sok más festő is követte a mester stílusát, és próbált a nyomdokaiba lépni: mindenekelőtt Amerling zsánerképeit utánozták. Ezek a többnyire egy-, olykor kétfigurás képek, amelyek általában tűnődő, melankolikus nőalakokat ábrázolnak, nagy népszerűségnek örvendtek a közönség körében, egyszerűségük, és ezzel együtt rendkívüli dekorativitásuk okán.

42 Ezenkívül festők egy csoportja gyűlt Amerling köré, akiket a szakirodalom tanítványaiként emleget. Megemlíthetjük többek között Joseph Aigner, Eduard Boutibonne (1816-1897), gr. Nákó Berta, valamint Sterio Károly (1821 -1862) és Tikos Albert (1815-1845) nevét. (44. kép) Tikos az 1845-ös akadémiai kiállításon bemutatott Olasz nő (ma MNG) szín- és fénykezelésével nagy sikert aratott: „Amerlinghez méltó"-nak titulálták,

43 ami - ahogy korábban megjegyeztük - igen nagy elismerésnek számított. Amerling hatása tehát óriási volt. Tanárként azonban valószínűleg nem táplált nagy ambíciókat. A festő öccse, Carl szerint Amerlinget„a tanítás nem vonzotta, hiányzott belőle az odaadó türelem".

44 Első biográfusa, Ludwig August Franki szerint Amerling így szólt a festőtanoncokhoz: „Tessék csak jól odafigyelni! Nem foghatom a kezüket. Ha valami lapul belül, azt úgyis ki fogják festeni magukból."

45 Ebből következtethetünk arra, hogy Amerling ugyan hagyta, hogy festői módszerét ellessék, de nem szívesen nyilatkozott művészetéről. Ez utóbbi kijelentésének értelme (ha valami lapul belül, azt úgyis ki fogják festeni magukból) nem tér el nagyon Ferdinand Georg Waldmüller véleményétől, Waldmüller azonban tevőlegesen fejlesztette tanítványai képességeit, és segítette egyéniségük kibontakozását. Amit Borsos Waldmüllertől tanult, az becsületére vált portréfestészetének. Danhausertől, aki az akadémiai oktatást minden nehézség ellenére nagyon is komolyan vette, a képi elbeszélés alapjait és az állapotok ábrázolását