Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Sabine GRABNER: „Csodálatraméltó, szinte olyan, mint Amerling". Borsos József bécsi tanulóévei

39. FERDINAND GEORG WALDMÜLLER: Menedék a szentképnél a vihar közeledtével, 1832 Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz (kat. A26) 40. FERDINAND GEORG WALDMÜLLER: Fiatal parasztasszony és három gyermek az ablakban, 1840 © bpk / Bayerische Staatsgemäldesammlungen, München magántanítványa révén sokrétű tapasztalatokat gyűjtött az oktatás terén. Akkoriban, amikor Borsos felkereste, Waldmüller egy mesteriskola létrehozásán fáradozott, amelyet körülbelül 1854-ig vezetett.

25 Nem kevés kár érte amiatt, hogy módszertanával úgy dicsekedett, mintha a zsebében volna a bölcsek köve, de nem is tehetett másképp, oly nagyon meg volt győződve tanítási módszerének egyedülálló hatékonyságáról. Ezen képességeit elsősorban az akadémiai oktatás keretein belül kívánta kamatoztatni, és az oktatás reformját követelte.

26 Szigorú, ugyanakkor személyre szabott tanrendet és a tehetségtelen diákok elutasítását vélte célirányos módszernek, illetve - mindenekelőtt - a természet utáni stúdiumot. Miután e javaslatai süket fülekre találtak, és az 1847-ben, majd 1848-ban kiadott, Vom Bedürfniß eines zweckmäßigeren Unterrichtes in der Molerei und plastischen Kunst (Egy célszerűbb oktatás szükségességéről a festészetben és a szobrászatban) című írását az akadémiai bizottság nem akceptálta, hosszas huzavona után végül 1857-ben a művészeti oktatási intézmények megszüntetésére szólított fel, mert szerinte ez jelentené„az osztrák művészet új minőségéhez vezető első és legfontosabb lépést".

27 Az intézményfenntartásából megtakarított összeget Waldmüller szerint kortárs műalkotások vásárlásába kellene fektetni, a művészeti képzést pedig mesterkurzusok formájában folytatni. Ehhez akarta az általa kidolgozott módszertant felhasználni. Véleménye szerint egy művész kitanítására elegendő tizenkét hónap.

28 A diáknak legyen tehetsége, becsvágya és akaratereje, a többi az oktató jó érzékén és pedagógiai képességein múlik. Az oktatásban a természet utáni stúdium állt volna az első helyen, ezzel szemben a másolás - legyen szó akár mintarajzról, szobrászati vagy festészeti alkotásról - a legszigorúbban tiltva volt.

29 A természettanulmányokra támaszkodva kell eljutni az önállóságig. A diákot szavakkal kell oktatni, vagyis a tanulónak magának kell felismernie a hibáit, majd saját kezűleg korrigálnia őket. A mester sosem vehet a kezébe ecsetet, és nem mutathat irányt egy-egy rajz segítségével, mert ebben rejlik - Waldmüller meggyőződése szerint - az utánzás alapja, ami a diák vele született művészeti érzékét tévútra vezetheti. Előrebocsáthatjuk, hogy ezek az elképzelések nem maradtak következmények nélkül, és Waldmüllert büntetésképpen fele járandósággal - azonnal nyugdíjba küldték. Az idő távlatából ezt a végkifejletet könnyű azzal magyarázni, hogy a kortársak gyakran helytelenítik az újítások fennen hirdetését, különösen akkor, ha az egyben a régóta megszokottat - adott esetben az akadémiai oktatási rendszert - kritizálja. 1846-ban azonban, mikor Waldmüller meghirdette mesteriskoláját, a művészeti kritika még várakozásteljes és kíváncsi volt. A megszólalásra az alkalmat Zichy Mihálynak (1827-1906) az Akadémián kiállított képei szolgáltatták. Zichy Waldmüller mintatanítványa volt, akinek előmenetelével a mester gyakran kérkedett. A kritikusok figyelemmel kísérhették, hogy erre a fejlődésre „az akadémiai oktatással ellentétben az ő [Wald-