Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - VESZPRÉMI Nóra: Virtuóz táncos az álarcosbálon. Borsos József stílusáról

kor Josef Hormayr köréhez tartozó,

44 főként történeti témákat feldolgozó írónő, Caroline Pichler 1842-ben egyszerre nosztalgiázik a valódi rokokóra visszatekintve (hiszen annak „utolsó maradványai még átnyúltak" a gyermekkorába), és bosszankodik az új, üres rokokó divat miatt, amely nem a korabeli életmódban, kultúrában gyökerezik, és így bizonyára hamar el fog múlni.

45 írása jól példázza azt az ambivalenciát, amellyel a kortársak a rokokóra tekintettek: elmúlt, lezárult, de közben valahogyan mégis szervesen kötődik a jelenhez. 1851-ben, amikor már aligha lehetett nem tudomást venni a neorokokóról, Jósika Miklós egy öreg grófról ír, aki szigorúan úgy alakítja a környezetét, mintha a 18. században élne - a figura a történetben egyértelműen különc, egy elsüllyedt világhoz ragaszkodik, és semmi nem utal arra, hogy ez a világ egyébként hatással volna a jelenre.

46 Mindkét szöveg átlátható, egyszerű korszakként tünteti fel a 18. századot, szembeállítva azt a jelen rohanó világával. Pichler szerint akkoriban„nem volt ellentmondás a valódi és a megálmodott világ között, nem volt világfájdalom, nem volt meghasonlottság, nem volt a fenti ellentmondás által kiváltott vagy mesterségesen létrehozott kétségbeesés, nem volt kiábrándult ifjúság, nem léteztek művi aggok [Kunstgreise], ahogyan Jean Paul nevezi a hervadt ifjakat".

47 Az idős írónő a romantikus életfelfogással állítja szembe a rokokót; az a „gemütlich" rokokó, amit leír, leginkább a biedermeierről elterjedt képhez hasonlít - és itt, úgy tűnik, igen közel kerültünk a biedermeier neorokokó forrásvidékéhez. A biedermeier ugyanis valójában ellentmondásokkal és feszültségekkel terhelt kor volt, amely nem véletlenül torkollott forradalmakba - a fentiek szerint elképzelt rokokó pedig egy áttekinthető, a múlt dicsőségét hordozó, rendezetten pompás és hangsúlyozottan intim világot ígért. A nyugtalan, de a nyugalom kultuszát hirdető biedermeieren belül ez a neorokokó nem anomália, hanem szükségszerűség. Ugyanakkor persze ez a rokokó-kép némileg ellentmond az élveteg, mesterkélt, túlfűtött rokokóról széles körben elterjedt képnek

48 Látni fogjuk, hogy utóbbi is markánsan jelen van korszakunk kultúrájában. A 19. század neorokokó festészetében feltűnik a 18. századi udvar rendezett világa (például Menzel Nagy Frigyes-sorozatán), a (többé-kevésbé) ártatlan fête galante, de a nyíltan erotikus jelenetek is nagyon gyakran kapnak rokokó köntöst, mert e témához - a rokokóhoz kötődő fenti sztereotípia okán - ez a stílus illett legjobban a kortársak szemében.

49 És éppen itt, a frivolságról szólva adódik a legjobb alkalom, hogy rátérjünk voltaképpeni témánkra: Borsos József neorokokó zsánerképeire. A szakirodalom általában biedermeier festőként kezeli Borsost; művészetének neorokokó vonásaira nemigen tér ki.

50 A kortárs kritika azonban rokokót emleget a típus két jellegzetes példájáról, a Lányok bál útónról (kat. 91, 29. kép) és a Kíváncsiságra (1856, kat. 107) szólva,

51 noha Borsos jelenetei nem a 18. században játszódnak, és alakjai nem viselnek múltbéli maskarát. A kor festészetében egyébként népszerűek voltak a rokokó kosztümös képek is; számos festő, például Heinrich (Henri) Schlesinger, Leopold Löffler, Eduard Ender vagy a magyar Molnár József

52 állított ki hasonlókat. Schlesingertől és Löfflertől a császári gyűjteményben is őriztek ilyen képet:

53 előbbinek 1852-ben készült, akkoriban a Belvederében látható festményén egy majom dúlja fel az elegáns hölgyek pipereasztalát. Az ilyen jelmezes képekről írja Rudolf Eitelberger, hogy festőik azt hiszik, a hatás kedvéért rokokó kosztümbe kell öltöztetniük alakjaikat, miközben éppen emiatt idegenednek el az élettől és a helyes szemlélettől; kosztümös képeket adnak, nem pedig saját koruk életképeit.

54 A Lányok bál után és a Kíváncsiság Borsosnak arra tett kísérleteként is értelmezhető, hogy saját korát ábrázolja a rokokó szemüvegén keresztül; hogy ne a rokokó külső jegyeit, hanem levegőjét ragadja meg. A Lányok bál után, miközben kortárs alakokat ábrázol, számos olyan jegyet tartalmaz, amelyet a 19. század a rokokóval asszociált. Már a „bál után" cím is ilyen, hiszen a felhőtlen (és felelőtlen) ünneplés, pompa, luxus mind a 18. század sajátosságának számított, és a kor báljai gyakran a rokokót imitálták

55 - különösen az álarcosbálok (Borsos képének eredeti címe Álarcos táncvigalom után reggel volt). A hölgyek öltözködése a bál előtt, illetve az izgalmak levezetése, a bál utáni pihenés a 18. századi zsánerfestészetnek is kedvelt témája volt; példaként említsük meg Jean-François de Troy Készülődés a bálra (1735, J. P. Getty Museum, Los Angeles) és Hazatérés a bálból (1735, magántulajdon, 30. kép) című képeit, amelyekről számos másolat és metszet terjedt a 19. században is.

56 Az ilyen képek éppen azt hallgatják el, hogy magán a bálon mi történt - de azt mind a 18., mind a 19. századi néző tudta, hogy miféle gáláns kalandokat tartogathat egy ilyen összejövetel.

57 Ezért érdekes a„bál után"téma, és ezért kapta fel a neorokokó: nemcsak Borsos festett ilyen címmel képet, hanem például az augsburgi Johann Geyer is (1846, Bayerische Staatsgemäldesammlungen, München), akinek rokokó jelmezbe öltözött szerelmespárja bódultan andalog a bálról hazafelé igyekvő, mindenféle korok maskarájába bújt alakok közt.

58 Borsos festménye önálló invención alapul, a fenti példákhoz is csak témájában kapcsolódik. Azt azonban a kortársak is észrevették, hogy felfogásában hasonlít a népszerű, főként francia, gáláns vagy frivol jeleneteket ábrázoló nyomatokhoz - egy bécsi és egy magyar kritikus is szigorúan megrótta ezért.

59 Innen lehetett ismerős a lányok alakja, és ebben az értelmezési keretben tűntek könnyűvérűeknek, hiszen a tétlenül, négligée-ben heverésző nő a 18. századi zsánerfestészetben és a belőle táplálkozó populáris grafikában a laza 28. Székek a bécsi Liechtenstein-palotából, 1842-1847 körül R.: Zweig 1924.49. tábla