Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - VESZPRÉMI Nóra: Virtuóz táncos az álarcosbálon. Borsos József stílusáról

26. ADOLF SCHRÖDTER: Don Quijote, 1834. Nationalgalerie, Staatliche Museen zu Berlin, Berlin © bpk/Nationalgalerie, SMB / Klaus Göken olyan alakot, akit immár tetszőleges korban és környezetben lehetne elhelyezni. Ha a költőiség hiánya a túlzott tárgyiasságot jelenti, akkor nem csodálkozhatunk a fanyalgó kritikusok ítéletén: a számukra mártúlságosan is jól ismert embléma gazdagon kidolgozott, historizáló környezetben jelenik meg, amely igen hangsúlyos összetevője a képnek, de felcserélhető bármely más kor díszletére, vagyis - e felfogás szerint - nem szellemi alkotóelem. Egy olyan tendenciához érkeztünk el, amelyet már nem tudunk a megszelídülés jelenségével leírni; a történeti stílusok álarcosbáljához, amely a biedermeier korában kezdődött el, és a következő évtizedekben vált fergetegessé. A MÁSODIK ROKOKÓ FESTŐJE Az eddigiek fényében már biztonsággal állíthatjuk, hogy Danhauser munkássága iránymutató volt Borsos József számára. Tehetsége ugyanis egy olyan műfajban - a polgári témájú zsánerképben - bontakozott ki leginkább, amelyben a két másik nagyság, Waldmüller és Amerling nem alkotott igazán jelentőset. Borsos festett ugyan népi életképeket is, amelyek valamelyest Waldmüller stílusához köthetők, de nem tartoznak legsikerültebb alkotásai közé (kat. 94,105). Az 50-es években készült polgári (vagy inkább, pontosabban, szalon-) zsánerképek között viszont több is van, amelyet méltán nevezhetünk remekműnek; a legfontosabb természetesen a Lányok bál után (kat. 91, 29. kép). E festményeknek már nem sok közük van Danhauser modorához, sőt, még jellemző témáihoz sem; a hozzájuk vezető úton azonban a fiatalon elhunyt mester adott eligazítást. Borsos első ilyen munkája az 1844-ben kiállított, ma csak leírásból ismert Veszélyben forgó szerelmeslevél (kat. 78) volt, amelynek Danhauser Sakkjátszma című sokalakos zsánerképe (27. kép) nemcsak a sakk ábrázolása és az elegáns helyszín miatt lehetett tematikai előzménye, hanem azért is, mert mindkét mű valójában a szerelmi játszmákról szól.

33 A közmegegyezés Danhausert és Borsost is tipikus biedermeier festőnek tartja - a biedermeier mibenléte viszont, láttuk, nem egyértelmű. Amennyiben korszakot jelölő fogalomként használjuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy többféle stílusirányzat fért meg ez idő tájt egymás mellett, és ezeknek egy része az 1848-as korszakhatár után is töretlenül élt tovább. A biedermeier és a historizmus nem két, elkülönülten egymásra következő korszak; a tágan felfogott biedermeiernek elválaszthatatlan része a historizálás: a neogótika, a keleties divat, a neorokokó.

34 A rokokó formák a 30-as évektől kezdve egyre nagyobb teret nyertek az osztrák lakberendezésben, a 40-es évekre pedig kibontakozott az, amit a szakirodalom második rokokónak (zweites Rokoko) nevez.

35 Az Angliából kiinduló új divat Napóleon bukása után terjedt el Európa udvaraiban - a restauráció reprezentatív stílusaként.

36 Arisztokratikus irányzat volt, de egyre szélesebb kört ért el; a soványabb pénztárcájúaknak nem tellett minden részletre kiterjedő, dús rokokó belső dekorációra, de rokokó motívumokkal faragott, gyakran a biedermeier bútorok szerkezetét őrző berendezési tárgyakra igen. Az 1835-ös bécsi iparműkiállításon már az iparművészet számos területéről láthatók voltak rokokó stílusban készült tárgyak.

37 A következő évben a Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur, Theater und Mode című lap egy rokokó szalon tervét közölte, amelynek alkotója nem más volt, mint biedermeier festőnk, Josef Danhauser, aki 1829ben örökölte az apja által alapított bútorgyárat, és 1834 óta rendszeresen közölte terveit a lapban.

38 Cége számos neorokokó enteriőrt kivitelezett az ő tervei alapján.

39 Danhauser„kettős életénél" szemléletesebben talán semmi sem példázza a biedermeier sokrétűségét és stíluspluralizmusát. A kettősség azonban nem feloldhatatlan ellentmondás: témáikat és a visszafogott előadásmódot tekintve Danhauser zsánerképei jól illeszkednek a biedermeier hagyományos kategóriájába, de a rajtuk látható tárgyak a mi tágabb biedermeierfogalmunk felé mutatnak. A biedermeier-finomsággal ábrázolt mindennapi élet rokokó stílusú bútorok közt zajlik, és nem csak a szalonokban: Az elmaradt végrehajtás (Oberösterreichisches Landesmuseum, Linz) című kép tönk szélén álló festőjének is egy dúsan faragott asztal az egyetlen vagyontárgya. Borsos József szalonzsánerei a neorokokó díszletezést tekintve is követik Danhauser munkáit, de portréin is feltűnnek ezek az elemek. Több képén is látható olyan, vörös textillel kárpitozott karosszék (kat. 35, 91), amely az 1845-ös bécsi iparműkiállításon nagy sikert aratott, számos osztrák mester munkáiból kialakított, neorokokó „Kaiser Salon" berendezéséhez hasonlít. A klassziciz-