Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

sajnos már nem tudtuk bizonyítani, hogy fiáig is elért az ügy, mert - hasonlóan a 20. századi rendszerváltáshoz - a kiegyezés után is „eltűntek" bizonyos kompromittáló akták, így a bécsi levéltár iratanyaga is hiányos. Nem ismerjük az ügy további fejleményeit, így ez a teória éppúgy nem bizonyítható, mint a többi korábbi elmélet. 1861 UTÁNI KÉPEK Maradnak tehát a tények, miszerint festőnk, elhagyva Bécset, 1861-ben hazatelepült. Nem hagyta abba a festést: 1861-ből ránk marad képe még teljes festői fegyvertárával mutatja őt (kat. 111). Sőt, a korabeli sajtóban hazatelepülésekor szőtt lelkes terveinek is nyomára bukkanhatunk.„Borsos József festesz hazánkfia Pesten egy festészeti gyakorló tantermet szándékozik fölállítani, melybe 8 ft. havi fizetés mellett 20 ifjat kíván kiképeztetés végett fölvenni. A jelentések, mint a felhívás mondja: Pesten, 3 korona utcza 3 sz. ház első emeletén teendők. Miután a sok tekintetben hiányos magyar festészeti akadémia megszűnt, Borsos József jelen intézete ideiglenesen igen érezhető hézagot pótol. Művészi nemzedéket csak képező intézetek folytán remélhetünk. Hogyan arasson, a ki nem vetett?"

122 Ugyanezt a hirdetésízű hírecskéttöbb lapban is olvashatjuk,

123 az iskola működéséről azonban nem találtunk több adatot. Nem ismerjük név szerint egyetlen tanítványát sem; mindössze arról találtunk egy feljegyzést, hogy Kassai Vidort - aki egyébként később a színészi pályát választotta Barabás Borsoshoz küldte tanulni, de ő nem ment el, mert nem volt rá pénze.

124 Vajon a többi tehetséges ifjú is így járt? Arról viszont igen sok forrásból értesülhetünk, hogy Doctor Alberttel 1861-ben kezdett fényképészeti vállalkozása milyen nagysikerrel üzemelt.

125 Késői, hitelesnek mondható festészeti munkái leginkább csak arcképek - talán a régi megrendelőknek vagy ismerősöknek nem mondhatott nemet. Igazán kvalitásosnak mondható képe egy sem maradt fenn ebből az időből. A finom struktúrák kidolgozása üres rutinná vált; néhány portréja jól mutatja, hogy elvesztette a kompozíciós és jellemábrázoló erejét (kat. 67-67). Ezek a képek is kiindulópontjai annak, hogy a gyengébb Borsos-műveket erre az időre szokás datálni. Jellemzőjük, hogy mind az 1930-as években kerültek a felszínre; abban az időben, amikor - mint később még szólunk róla különösen jót tett egy képnek, ha Borsosnak attribuálták. Még az sem lehetetlen, hogy ezeket - szintén Borsos József névre keresztelt - fia készítette, aki egy Lázárhoz írt levelében megemlíti, hogy maga is festeget.

126 A puszta feltételezések mellett egyetlen mű van ebből az időből, amely biztosan Borsos nevéhez köthető: a Szép Juhászné fogadó cégére (kat. 127), annak is feltehetően csak az alsó fele készült ekkor. Jóval gyengébb kvalitást mutat Borsos korábbi műveinél. A fényképészeti műterem ügyei foglalták le, vagy elapadt a tehetsége? Itt újból csak a találgatások ingoványos terepén találjuk magunkat. BORSOS UTÓÉLETE Visszatérve a tények szilárd talajára végül Borsos festészetének utóéletét vázoljuk fel, amit nem is halála után kell kezdenünk, hiszen már életében elfeledkeztek róla mint festőről. Míg például egy 1855-ös pesti-budai útikalauz külön kiemeli mint műegyleti portréfestőt,

127 addig 1863-ban Sarkady István a Hajnal című naptár hírességeket felsoroló, képekkel illusztrált kötetében - bár festészeti tanulmányairól ír - már elsősorban fényképészként szerzett érdemeit sorolja fel.

128 Az újságok 1879-ben egy pesti árverés kapcsán „rég pihenő festő"-ként említik.

129 Érdekes ebből a szempontból egy levéltári dokumentum, amelyet akadémiai festőként adott be, de a hivatal 1864-ben érkezett válaszában már fényképészként titulálják.

130 1882-ben pedig, mint „vendéglős" fordult a hitelezőihez.

131 Nem csoda hát, ha halálakor a Vasárnapi Újság így emlékezik meg róla: „elfelejtett emberré lett. Csak a halála idézi föl annak emlékét, hogy egykor művész volt."

132 A feledés fátyla mintegy 30 évig borult emlékére. Mindössze egy képét állították ki ezalatt, Az elégedetlen festőt (kat. 97,25. kép) 1888-ban egy jótékonysági rendezvényen.

133 Tetemes mennyiségű adatot összegyűjtve állíthatjuk, hogy nevét ebben az időben csak olyankor említik, amikor a Nemzeti Múzeum lajstromát írják le, hiszen oda került művét végig láthatta a nagyközönség. Posztumusz fényes karrierje 1913-ban indult a Magyar biedermeier-művészet című kiállításon az Ernst Múzeumban, ahol 26 műve szerepelt együtt.

134 Lelkes propagátorra talált ugyanis a kiállítás rendezője. Lázár Béla személyében, aki több lapban is közölt róla színes életrajzot.

135 Munkácsy, Paál, Színyei Merse és Székely mellé sorolta festőnket, és „a festői értékekben gazdag mesemondót, a lélek titkainak nagy megértőjét" ismerte fel benne.

136 Borsos neve lassan ismét beszivárgott a művészeti köztudatba. Kopp Jenő 1931-ben publikált doktori disszertációja Borsos megítélésében jóval mérsékeltebb hangot ütött meg. Egy olyan festőt állít elénk, aki a bécsi kulturális környezet előnyeit kihasználva emelkedett felül korabeli honfitársain, miközben mindvégig megőrizte„magyaros temperamentumát". Méltatásában egészen odáig jut el, hogy Borsos „a magyar biedermeier legkiválóbb képviselője", s hogy„ő az igazi, lényegében magyar művészet első felcsillanása". Ugyanakkor Barabással való összevetésében a következőket írta:„Tudása nem olyan kiforrott és egyenletes, mint Barabásé. Egy-egy kiforrott alkotást sokszor üres, unalmas képek egész sora követ. Barabás sokkal kiegyensúlyozottabb, s ami újat alkalmazkodó képességével, szorgalmával elvesz, azt művein simán felhasználni képes. Borsos mint művész és mint ember Barabásnál szerencsétlenebb volt. Művészete kevesebb elismerésben részesült."

137 Könyvének recenzense, Horváth Henrik meg is jegyzi: „néha az az érzésünk támad, mintha a kitűnő monográfus abban a szinte mimózaszerű óvatosságában, hogy az ilyenkor majdnem lélektani kényszerként beálló túlértékelést elkerülje, a rossz oldalakat túlságosan aláhúzná".

138 Az 1930-as években olyan nimbusz kerekedett Borsos köré, amit ma joggal nevezhetünk egyfajta Borsos-kultusznak. A 20as évektől a Műcsarnok tematikus kiállításain rendszeresen szerepeltek Borsos művei, a kortárs - negatív fel hangjait máig megőrző - ún.„műcsarnoki festészet" előfutáraiként. Borsos