Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

15. ISMERETLEN MŰVÉSZ: Borsos József arcképe R.:Sarkady 1863. művészete, csakúgy, mint a biedermeier festészet általában, divatossá lett. Ezt igazolja az 1937-ben a Műcsarnokban rendezett második nagy magyar biedermeier kiállítás átütő sikere is (az egyik rendező Kopp Jenő volt).

139 Ugyanennek a divatnak hódolt Csathó Kálmán A Szép Juhászné című, Borsos József életéről szóló regénye,

140 amely egyébként a korabeli irodalmi palettán hasonló státuszt foglalt el, mint az előbb említett műcsarnoki festők. Az ekkoriban már nagy lendülettel meginduló műkereskedelem is szívesen foglalkozott Borsossal, képei igen drágán cseréltek gazdát.

141 Erről érzékletes képet ad a korabeli aukciók kikiáltási árainak összevetése egy táblázatban, amely egyegy évben öt kiemelkedő magyar festő képeit mutatja.

142 Ebből összességében az állapítható meg, hogy a vizsgált mesterek műveinek árai közt nincs lényeges eltérés, már ami a nagyságrendet illeti. A táblázatot böngészve azonban finom apróságokra is rácsodálkozhatunk, például hogy a Barabásképek általában olcsóbbak Borsoséinál, Benczúr művei pedig közel azonos nagyságrendűek. A mai árakat és arányokat is ismerve érdekes, hogy Munkácsy képei a század első felében még nagyjából azonos árban voltak a fenti művészek munkáival. Hasonló tendencia figyelhető meg Rippl-Rónai műveinek esetében is, azzal a különbséggel, hogy őt a század elején még közel sem értékelték annyira, mint manapság. A két világháború közt szinte minden magára valamit adó - elsősorban régi mestereket gyűjtő - műbarát igyekezett beszerezni Borsos egy-egy képét, így például Herzog Mór Lipót, Dános Géza, Mautner Zoltán, Ernszt Vilmos, Pick Mór, Fellner Henrik, HarisHecht Ervin vagy Frankel Ernő. A háború és a divatok múlandósága következtében ismét harminc év Csipkerózsika-álom következett. Molnár Zsuzsa 1960-as években induló kutatásait nehezítette, hogy az 1970-es évekre nemcsak a dokumentumok, az örökösök, hanem a képek nagy része is eltűnt. Ráadásul meg kellett küzdeni azzal a problémával is, hogy a hajdani hírnév okán Borsosnak tulajdonított képek egy részét nem ő festette. Régi hírnevét ugyanis a kultusz letűnte után is őrzi, legalábbis annyiban, hogy szokás lett minden kicsit jobb technikával készült, szignálatlan korabeli művet Borsosnak tulajdonítani. A most közzétett katalógusban - miután lehetőségeink szerint felmértünk minden fellelhető adatot a művészről megpróbáljuk„megtisztítani" az életművet. Reméljük, hogy a bizonyítottan Borsos által festett művek mellé könnyedén beilleszthetőek lesznek a később előkerülő képek is. JEGYZETEK 1 Szvoboda Dománszky Gabriella a 80-as években Caracasban találkozott a festő leszármazottaival, akiknek a birtokában voltak ilyen dokumentumok, ám ezeket akkor a kutató nem láthatta saját szemével. Reméljük, hogy - ha valóban léteznek - majd egyszer megismerhetjük őket, és segítségükkel ellenőrizhetjük következtetéseinket. 2 1971 Veszprém 3 Lázár 1913. 4 Lázár 1935. 5 1937 Műcsarnok 6 Kopp 1931. 7 Molnár 1971 A, Molnár 1971B 8 MTA M KI Adattár, Itsz.: MKCS-C-l-77/817-1375 (MZS) 9 Lyka 1933. 10 Londesz 1904. 11 Csathó 1936. 12 Ld.ABFI-ll; Farkas 2005A. 13 Ezt írja Molnár 1971B. Elképzelhető, hogy több 19. századi, műkedvelő festő munkájának tűnő, Borsos aláírású képet épp neki tulajdoníthatunk. 14 Kosáry Domokos: A kétféle Világ. In: A magyar sajtótörténete I. Szerk. Kókay György. Bp., 1979. 732. 15 Kosáry Domokos: Budapesti Híradó, Figyelmező. In: A magyar sajtó története 11/1. Szerk. Kosáry Domokos és Németh G. Béla. Bp., 1985. 65-69; Uő: Kormánylap, mely népszerű is akart lenni: Budapesti Hírlap 1853-56. Uo. 335-340; Uő: A Budapesti Hírlap helyzetének megszilárdulása bürokratizált alapon (1856-60). Uo. 340-345. A Budapesti Híradó és Borsos Márton kapcsolatáról egy 1875-ös periratot is találtunk, miszerint Borsos Márton igen magas öszszeggel, 19 600 ezüst forinttal perelte a lapot finanszírozni ígérő, de pénzt végül nem adó arisztokratákat - sikertelenül. Fővárosi Levéltár, Pest, Királyi Törvényszékének polgári peres iratai: VII.2.C. - 1875/1.11126: Borsos Márton kötelmi perének alperesei: gr. Zichy Ferenc, gr. Apponyi György, gr. Hadik (szül.: Barkóczy) Ilona (Barkóczy János örököseként), gr. Andrássy Dénes (gr. Andrássy György örököseként). 16 Londesz 1904; Szendrei-Szentiványi 1915. 231; Kopp 1931.15,18. 17 [n. nj: Pesti hírek. Világ, 1841. okt. 27.365; [n. n.]: Fővárosi hírek. Világ, 1842. szept. 10. 593; Ney [Ferenc]: Szépműkiállítás Bécsben. Világ, 1843. máj. 17. 309-311. 18 Kopp 1931.14. (a furcsa név talán egy rossz olvasat); Lázár 1913. 302. említi továbbá fiatalon meghalt bátyát, Borsos Károlyt. 19 Fővárosi Levéltár VII. 169 (Dr. Máday Sándor kir. közjegyző iratai) 410/1978. 20 Kopp 1931.48-49, kat. 104. Felesége apoteózisaként értelmezi a Szép Juhászné cégtáblát, s ezért datálja 1875-re a jelzetlen képet. Azt azonban nem tudjuk, hogy Kopp honnan vette ezen adatokat. 21 Ezt a levelet nem találtuk, csak hivatkozik rá Csathó 1935.