Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

(kat. 35, 21. kép) vagy Stéger Ferenc operaénekes (kat. 42). Sikereket ért el életképeivel is. A művészeti körök elismerésének bizonyítéka, hogy a Műegylet sorsolásra vette meg Elégedetlen festőjét (kat. 97,25. kép); 400 forintot fizettek érte. E kép a kisorsolásáig több hónapon át folyamatosan látható volt a kiállításon. A következő évben a pesti kiállításon bemutatott Keresztes vitéz és apáca című képét Pozsonyba is elvitték - és nem lehet véletlen, hogy éppen ebben a városban maradt fenn két példány a képről készült metszetből (Id. kat. 100). 1854-ben pedig a bécsi Österreichisches Kunstverein vette meg kisorsolásra Csafa után című képét (kat. 104 a). A hazai sajtó ekkoriban már kritikus megjegyzéseket is tett festőnkre, még korábbi méltatói is el-elfordultak tőle.

111 Stílusában azonban nem érezhető igazán nagy fordulat, talán csak a megrendelői lehettek mások. A neorokokó valőrök jobban tetszettek a gazdag megrendelőknek, mint a puritánabb ízlésű kritikusoknak. Érdekes, hogy későbbi méltatói rendre elválasztják a 40-es és az 50-es években festett képeit. Különösen az 50-es évek második felében véltek hanyatlást felfedezni.,^ fáradtság, az unalom jelei mutatkoznak. A tudás a rutinnak ad helyet" - írta Kopp;

112 később Molnár Zsuzsa biedermeier-manierizmusnak bélyegezte Borsosnak ezt a korszakát.

113 A fennmaradt, hitelesnek mondható képekből ítélve magunk ezeket a következtetéseket nem tudjuk megerősíteni. Ami talán leginkább jellemzi portréit, az a drága anyagok fokozódó tobzódása: szőrmék és csipkék, a bíbor és arany hangsúlya.„Minden együtt van itt, ami drága, gazdag és előkelő"írta róla Lyka. Bár megfejthetnénk Canzi Ágoston vaskos karikatúráját (6. kép), amely szintén Borsosnak az erőteljes hatásokra való törekvésére látszik utalni... A kiskutyát talán egy művészfesték-kereskedőtől kapta ajándékba, mint legdrágább portékáinak rendszeres vásárlója. A dobozon, amin ül, ugyanis a következő felirat áll: „Gold und Purpur von Johann Hall". Csak szaporítanánk a feltételezések körét, ha azt állítanánk, tudjuk, hogy miért tette félre Borsos az ecsetet a fényképészet kedvéért. Ezért álljon itt most csupán az eddigi magyarázatok skálája - egyszer talán legalább az egyik elmélet igaznak bizonyul. Vannak, akik a váltás okát lelki okokkal magyarázzák: azzal, hogy egyszerűen megcsömörlött, vagy megérezte, hogy olyan új szelek fújnak, amelyekhez ő már nem képes alkalmazkodni. „Művészettörténeti tény, hogy a biedermeier stíluskorszak véget ért, Borsos számára is. A hiteles késő munkáin látni, hogy csak a maga stílusában, Borsos-módra tudott festeni, márpedig pazar festésmódját a kor már nem igényelte, még kevésbé tudta megfizetni"

114 - írta Molnár Zsuzsa. Amerling vagy Waldmüller azonban enyhe stílusfrissítéssel még jó ideig igen tisztességesen meg tudtak élni. Ellentmond továbbá ennek az a Lázártól származó információ is, miszerint épp a mágnások csábították haza a művészt.

115 Kopp Jenő Borsosnak az 1855-ös párizsi világkiállításon szerzett tapasztalataira utalva írja a következőket: „Érezte, hogy a művészete, mely a biedermeierrel annyira összeforrt, simán haladó útjának végéhez érkezett. Tudta, hogy az a stílus, mely egykor zökkenő nélkül vitte a siker, az elismerés felé, a divat változása következtében megfosztja őt nemcsak a siker reményétől, de a kényelmes élet lehetőségétől is. Ezért választja a biztosabb megélhetést nyújtó fényképészetet."

116 Ve14. MARASTONI JÓZSEF: Borsos József arcképe, 1861 MNG (kat. A18) gyük figyelembe azonban egyrészt, hogy az sem bizonyítható, hogy Borsos egyáltalán járt Párizsban, másrészt pedig hogy a fényképészet felé már 1856 körül is biztosan tájékozódott, mert ekkor készít(tet)ett magáról egy fényképet fotós tárgyakkal körülvéve (kat. FI). Mások anyagi természetű okokkal (is) magyarázzák a váltást.

117 A 19. századi festőkről széleskörűen összegyűjtött adatai fényében Lyka Károly is ezt a következtetést vonja le.

118 A század közepén a piktorkodás nem volt eléggé biztos pénzkereseti forrás egy magas egzisztencia fenntartásához. Számadáskönyvek vagy egyéb anyagi jellegű feljegyzések hiányában Borsos vagyonáról nincs adatunk, csupán képeinek magas árából, illetve kortársainak feljegyzéseiből alkothatunk fogalmat arról, hogy Borsos Bécsben a művészetéből igencsak jól meg tudott élni. Kortárs források gyakran említik jólétét. Ujházy rövidke feljegyzése szerint „nagylábon élt, mint szenvedélyesjátékos mindenét elvesztette".

119 Anyagi csődjét többen említik, de a 20. századi eufemizáló életrajzokban inkább börzén (tőzsdén) elveszített vagyonáról írnak.

120 Hazaköltözésénekés pályamódosításának oka lehetett személyes, családi is. Véletlen volna, hogy épp 1861-ben vált el feleségétől? Érintetlenül hagyhatta őt az a politikai ügy, amelybe apja keveredett bele ebben az időben? Találtunk ugyanis egy bécsi titkosszolgálati aktát, amely szerint Borsos Márton ellen egy évvel korábban vizsgálat indult egy kocsmában, részegen tett császárellenes megjegyzése miatt.

121 Azt