Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Másolatok/Copies

ásolatok COPIES Noha nem minősültek autonóm műalkotásoknak, a másolatok igen fontos szerepet játszottak a 19. század művészetében. Az elődök munkáinak tanulmányozása az akadémiai képzés elengedhetetlen része volt; a növendékek szobrok, festmények, metszetek - gyakran eleve kópiák - másolása által sajátították el a követendő hagyomány formanyelvét. A művészek tanulmányaik befejezése után is gyakran folytatták az önképzésnek ezt az útját, a kor képtárainak pedig az egyik alapvető funkciója az volt, hogy lehetővé tegyék számukra a gyűjtemény tárgyainak másolását. A kópiákra komoly piaci kereslet is volt, így nemcsak a művészek megélhetéséhez járultak hozzá, hanem a művészeti ismereteket is terjesztették. Borsos József először éppen szorgalmas másolóként bukkan fel a forrásokban. 1837-ben, a Társalkodó című lapban jelent meg az az útleírás, amelynek szerzője, Bárány Ágoston méltatja a tizenöt éves fiatalembert, aki ottjártakor éppen Dorffmaister Istvánnak a mohácsi és a nagyharsányi csatát ábrázoló képeit másolta a mohácsi temetőkápolnában (kat. 121122). Egy másik ritka forrás (ritka, mert Borsos saját kézírása látható rajta), egy 1843-ból származó nyugta pedig arról tudósít, hogy a kezdő festő megrendelésre, az Artaria nevű műkereskedés közvetítésével, lemásolta Raffaello belvederei Madonnáját - vagyis a másolás pénzkereseti forrás is volt számára (kat. 125). Bizonyos, hogy - a kor többi művészéhez hasonlóan - Borsos pályája folyamán máskor is másolt. A neki tulajdonított másolatok attribúciója azonban különösen problematikus, hiszen kópia készítésekora művész az eredeti mű felfogásátfestésmódját követi, vagyis a stíluskritika szokásos eszközei elégtelenné válnak. Katalógusunknak ez a fejezete ezért enynyire szikár. Mégis van egy szép bizonyítékunk arra, hogy Borsos életében a másolás fontos szerepet játszott, és hogy kreatív módon is tudott vele élni. A Szép Juhászné fogadó falán valaha látható volt egy festmény (kat. 127): nőalakjáról a költőiségre hajló szakirodalom azt tartotta, hogy Borsos feleségének portréja, melyet a művész az asszony halála után, az ő emlékére festett volna. Mára bebizonyosodott, hogy ez a kép is másolat; a mű egésze pedig két részből áll, ezeket Borsos kapcsolta össze, így alkotva meg vendéglője emblémáját. V. N. COPIES Although copies do not qualify as sovereign works of art, they nevertheless did play a very important role in 19th-century art. Studying the works of the great predecessors always formed an indispensable part of the academic training. The students mastered the traditional forms of artistic expression by copying sculptures, paintings and prints, which themselves were quite often copies. Even after the completion of their academic training, artists frequently used this method of selfimprovement, while one of the basic services of the galleries of the age was precisely to allow artists to copy the exhibits. Also, there was a considerable demand for copies, so, besides providing the artists with a source of income, these copies also made a contribution to art education.The earliest source document that mentioned József Borsos' name described him as a diligent copier of old art. The magazine Társalkodó (Conversationalist) published an article in 1837, in which the author, Ágoston Bárány, sang the praise of a young man of fifteen, who happened to be copying István Dorffmeister's pantings of the battles of Mohács and Nagyharsány in the cemetery chapel of Mohács at the time when the author was there (Cat. Nos 121-122). Another, rare source document (rare, because it has Borsos' handwriting on it) is a receipt from 1843, which informs us that the young artist has accepted a commission from the art dealership Artaria to execute a copy of Raphael's Madonna of Belvedere - in other words, it proves that copying did provide him with a source of income (Cat. No. 125).