Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)
BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Másolatok/Copies
Undoubtedly, during his career Borsos - like all the other artists of the period - made other copies, too. However, the task of confirming his authorship in connection with the copies attributed to him is made especially difficult by the fact that, when copying, artists closely emulated the concept and the painterly execution of the original, thus rendering the usual means of stylistic criticism useless. This explains why this chapter of our catalogue is so slim. Nevertheless, we do possess one piece of evidence to prove that copying played an important part in Borsos' oeuvre. The painting that once adorned the wall of the tavern "Szép Juhászné" (Cat. No. 127) featured a woman. The more lyrically inclined among the scholars of Borsos' oeuvre speculated that this figure was a portrait of Borsos'wife, which the artist painted in memory of her after her death. By today it has turned out that this painting, is also a copy: the entire work is composed of two parts, which Borsos linked in order to create the emblem of the restaurant. V.N. Kat./Cat. No. 120 120. Psyché ajándéka / Psyche's Gift, 1837 Litográfia, papír; 680 x 500 mm Ismeretlen helyen Proveniencia: egy példány 1937-ben Dr. Schoen Arnold ajándéka a Fővárosi Képtárnak; egy másik 1940-ben Hegedűs Jolán hagyatékában (500 x 400 mm). Kiállítva: 1937 Nemzeti Szalon; 1937 Műcsarnok Irodalom: Kopp 1931.17, 54. kat. 1 ; Nagy 1934. 38, 81. R. o. n.; Kopp Jenő: Budapest Székesfőváros új szerzeményeinek kiállítása. Magyar Művészet, 1937.1. sz. 22; Molnár 1971. 7-8. R. Archív adat: Kopp Jenő hagyatéka, MNG Adattár, Itsz.: 8829/ 1955 (1940-ben egy példány Hegedűs Jolán hagyatékában) Angelica Kaufmann festménye után (Museo Civico Revoltella, Trieste). Másolatok Dorffmaister István műveiről Katalógusunkban többször is utaltunk arra, hogy a Borsoséletmű feltérképezése leginkább kirakós játékhoz hasonlít: nagyon kevés írásos forrás alapján, kisszámú fennmaradt műből, az összes eddigi ismeretünket állandóan felülvizsgálva kell összeállítanunk egy koherensnek tűnő pályaképet. Borsos József Dorffmaister István után készült másolatainak esetében egy írásos forrás volt az a lényeges, hiányzó elem, amelynek segítségével sikerült, ha nem is az összes, de mégis a legalapvetőbb kérdést tisztázni. A szakirodalom ugyanis a csataképeket sokáig Borsos önálló kompozícióiként tartotta számon - miáltal az 1837-ben még csak 15-16 éves festő a 19. századi történeti festészet egyik alapító atyjaként tűnhetett fel -, a II. Lajost páncélban ábrázoló képről pedig úgy vélték, a bécsi császári gyűjteményben őrzött eredeti páncélról készült. 1980-