Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

Arról szerencsére biztos forrással rendelkezünk, hogy Borsos 1840. november 3-án beiratkozott a bécsi akadémiára, Leopold Kupelwieser osztályába.

42 Gyakorlatilag egy képe sem maradt fenn ebből az időből, ami illusztrálná az elsősorban történeti festményekre koncentráló oktatás hatását a műveire. Sem a Kupelwieser által képviselt nazarénus festészet, sem az akadémiai történeti festészet nem jellemző Borsosra. Vallásos tematikájú festményeiről csak kevés adatot találtunk: ismert például egy Krisztus-festménye (kat. 124), valamint az, hogy 1843-1844ben megrendelésre készített egy másolatot Raffaello belvederei Madonnájáról (kat. 125) az Artaria műkereskedés közvetítésével.

43 Ez utóbbi azonban inkább a pénzkeresést segíthette. Az eddig fellelt mitológiai és történeti témájú képei mind másolatok: Angelika Kauffmann, Dorffmaíster István, Giambattista Cignaroli után (kat. 120,121-123,126). Másolatainak egy része pusztán pénzkereseti forrást jelenthetett, de nem elképzelhetetlen, hogy gyakorlásra, tanulásra is szolgálhatott - különösen a korai években. Borsos életrajzaiban rendszeresen szerepel, hogy akadémiai tanulmányai után Ferdinand Georg Waldmüller (1793-1865) - egyébként szintén az Akadémia épületében, a képtárban működő - magániskolájában tanult

44 Kutatásaink során ennek nem találtuk korabeli bizonyítékát. Ugyanakkor Waldmüller stiláris hatása az ifjú művészre tagadhatatlan; különösen szembeötlő ez egyes csendéletein.

45 (3. kép) Ugyanígy elsősorban stilisztikai és tematikai párhuzam köti Borsost az abban az időben az akadémián oktató Josef Danhauser festészetéhez. A korábbi szakirodalom rendszerint Danhauser 1845-ös bécsi hagyatéki kiállítására hivatkozik, mint ami elindította a polgári szalonzsánerek újkeletü divatját, és felkeltette Borsos érdeklődését e műfaj iránt. Borsost azonban már 1844-ben is foglalkoztatták a humoros szalonjelenetek, amit mára elveszett, de leírásból ismert, Veszélyben forgó szerelmeslevél című festménye (kat. 78) bizonyít. Már akadémiai évei alatt is hathatott rá a Hollandiában is ihletet kereső Danhauser, s a hagyatéki kiállítás sikere további ösztönzést jelentett a fiatal művésznek, hogy ebbe az irányba lépjen tovább. S ez az út később egyik legnagyobb sikeréhez, a Lányok bál utánhoz (kat. 91 ) juttatta el.

46 Inkább baráti, mint hivatalos mester-tanítvány viszony fűzhette Borsost a bécsi biedermeier harmadik nagy alkotójához, Friedrich von Amerlinghez (1803-1887), akiről festőnk életképszerüen megfogalmazott portrét készített (kat. 18).

47 Érdekes, hogy őt említik legkorábbi forrásaink Borsos mestereként. A Borsost Amerling tanítványaként bemutató Kertbeny Károly feltehetően tágabb értelemben használta a szót.

48 Két további, Amerling közvetlen környezetéből származó forrás, testvérének és barátjának emlékezése szerint is Borsos Amerling szűkebb környezetéhez tartozott, tehát„tanítványa"volt

49 Ez a feltételezés így mindenképpen megalapozottabbnak tűnik, mint a Waldmüllerrel való kapcsolat. Amerling hatása elsősorban Borsos portréfestészetében érezhető. 3. FERDINAND GEORG WALDMÜLLER: Fiatal nő a toalettasztalnál, 1840. WienMuseum, Wien 4. AUGUST VON PETTENKOFEN: Imrédy Ignác portréja. R.: Weixelgärtner 1916.