Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Arcképek/Portraits

Kat./Cat. No. 21 23. Jósika Sámuel (1805-1860) arcképe / Portrait of Sámuel Jósika, 1846 Olaj, vászon; 100 x 76,5 cm J. n.; felirat b. f.: B. Jósika Sámuel cs.k.kam. B.T.Tan.Udv/Kancellárs.a.t. 1846 MNM TKCs, Itsz.: 1652 Proveniencia: ajándék 1949-ben, egykor a Parlamenti Múzeumban. Irodalom: Rózsa György: A Magyar Történelmi Képcsarnok néhány újabb biedermeier képe. Folia Archeologica 13 (1961) 291292. (Borsosnak attribuálja a szignálatlan művet) Archív adat: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/1188 (MZS; Borsos József kérdőjeles művei közé sorolja) 24. Pulszky Ferenc képmása / Portrait of Ferenc Pulszky, 1846-1847 Olaj, fatábla; 68,7 x 48,7 cm J.n. MNG, Itsz.: FK 7593 Proveniencia: vétel Márkus Emíliától 1945-ben. Kiállítva: 1992 MNG, kat. 49; 1997 MTA, kat. 17; 1999 Bécs, kat. 57; 2004 Köln Irodalom: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Szerk. Szabó Júlia - Majoros Valéria. MTA MKI, Bp., 1992.88-89. kat. 49. (Szabó Júlia) R.; Pulszky Ferenc (18141897) emlékére. Szerk. Marosi Ernő et al. MTA Művészeti Gyűjtemény, Bp., 1997. 86. kat. 17. (Szabó Júlia) R.; A Magyar Tudományos Akadémia és az 1848/49-es forradalom és szabadKat./Cat. No. 23 ságharc. írta és szerk. Mázi Béla - Rozsondai Marianne. MTA, Bp., 1998; Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998.29. R.; Scherer, Eugen: FerencPulszky 1814-1897. Einepolitische Biographie des 19. Jahrhunderts. Collegium Hungaricum, Wien, 1999. kat. 57; MNG 2004 R. 77.132. kép ABF 11/149 Archív adat: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/1019/1-4 (MZS) Pulszky Ferenc (1814-1897) menyétől, Márkus Emíliától került a Nemzeti Galériába a festmény, és tőle származhat a Borsosműként való meghatározás is, amit sem szignó, sem más, a képre utaló adat eddig nem erősített meg. A nagyformátumú, reprezentatív portré előtanulmányaként készült festmény műfajában és kompozíciójában is idézi a korszak legjelentősebb bécsi mesterének, Friedrich von Amerlingnek, valamint pesti követőjének, Barabás Miklósnak óriásportréit. A keiheimi kővel borított padló, a leomló drapéria és baluszteres korlát mögött megnyíló tájháttér épp úgy tipikus eleme a képnek, mint a belső tér asztala a rajta lévő iratokkal - melyeken az eddigi