Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - VIII. A Művészház nemzetközi kiállításai

VIII.22. Reth Alfréd (1884-1966) Csendélet ablakkal, 1912 Olaj, vászon, 91 x95 cm J. j. I.: Réth Musée National dArt Moderne, Centre Pompidou, Paris, Itsz.: AM 3039 P Kiállítva: 1913, Posztimpresszionista kiállítás, Művészház, kat. 170 (Csendélet [1912], 800 kor.) Réth Alfréd egyike volt azoknak a Párizsban élő festőknek, akik leghamarabb csatlakoztak a francia kubizmus irányzatához, illetőleg azon belül egy sajátos szemléletmódot alakítottak ki. Réth, aki korábban csoportképeket, tájképeket, és főként portrékat festett, 1911-től kezdve egyre fokozottabb érdeklődéssel fordult a csendéletekben rejlő kompozíciós lehetőségek felé. Ekkoriban tobb, egymással rokon csendélete készült, amelyekre elsősorban az jellemző, hogy a legkülönbözőbb motívumok, lámpa, ablak, asztal vagy kancsó egyetlen szerves, homogén felületet alkotnak. Ezt a felületet a honzontálisok és vertikálisok tagolják, s így meglehetősen szigorú struktúra jon létre, amely mintha a későbbi Mondrian-képek szigorú szerkezetiségét vetítené előre. A színvilág a jellegzetes, Braque-teremtette barnák-sárgák-okkerek végtelen változatából alakul ki, s teremt egységesnek tűnő ható faktúrát. „A forma abszolút érvényét akartam megtalálni, de szerettem volna a forma arányainak elrendezését minden esetben egyszerűnek és változatlannak feltüntetni" - írta Réth 1913-ban a berlini Der Sturm folyóiratban, ahol saját, a Sturm-galériában kiállított festményeihez úgy fűzött magyarázatot, hogy nemcsak az olvasók, hanem önmaga számára is megmagyarázta saját kubizmusát. P. K.