Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

TANULMÁNYOK - Zwickl András: „A modern művészet háza"

1909 tavaszán a progresszív erők újabb veszteséget szenvedtek el a Nemzeti Szalonban, kibuktatták a vezetésből az 1901 óta sikerrel tevékenykedő Ernst Lajos igazgatót és több modem szellemű művészt.

13 Rózsa Miklós a kiéleződött helyzetet a sajtóban elemezve megoldásként egy „modern művészház" megteremtésének - mások által is felvetett - gondolatát fejtette ki, amely szerinte lehetővé tenné, hogy a „különböző művészi irányzatok egymástól való függetlenítése"

14 külföldi példák mintájára nálunk is megvalósuljon. Fél évvel később ezt a szándékot maga Rózsa váltotta valóra, amikor december elején megalakította a Művészházat, amely határozottan körvonalazott programjával alapvetően más feladatokat kívánt felvállalni, mint a másik két domináns budapesti intézmény.

15 A Muvészház „arra törekszik, hogy lehetővé tegye az erők egyenletes megoszlását és elhelyezkedését, ami a két régi testvéregyesulet, a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon mellett nem volt lehetséges. A Műcsarnok hagyományaihoz híven békén szolgálhatja az akadémikus és klasszikus eszményeket, a nagy stílust, a történeti festészetet; a Szalon művásárjává lehet a középfajú, kisebb igényű festészetnek, a Művészház pedig megnyithatja kapuit minden új művészi törekvés és az új művésznemzedék előtt."

16 Rózsa Miklós az új típusú szervezet létrehozásakor ugyanakkor nemcsak a két régebbi intézmény, illetve az őket üzemeltető művészegyesületek történetéből igyekezett tanulni, hanem a tisztán műkereskedelmi cégként működő Könyves Kálmán Szalon példáját is szem előtt tartotta. Ebben személyes tapasztalatai is segíthették, hiszen 1908-ban maga is belefogott egy hasonló vállalkozásba.

17 Az új egyesületet tehát nem művészek hívták életre, és Rózsa Miklós a művészeken kívül a kulturális és a politikai élet jelentős alakjai közül többeket megnyert a Művészház ügyének. Az egyesület „tisztikarának" élén gróf Teleki Géza elnökölt, aki bőkezű anyagi támogatásával mindvégig jelentős mértékben hozzájárult a Művészhez fennmaradásához.'

8 Műpártoló alelnöknek dr. Domony Móricot, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. vezérigazgatóját, művészeti alelnöknek Iványi Grunwald Bélát választották. Az igazgatóságban foglalt helyet Bródy Sándor író, gróf Zichy István és Horthy Béla festőművészek,

19 valamint művészeti igazgatóként Rózsa Miklós és ügyvezető igazgatóként Mihályi Deák Jenő. Utóbbi annak a Magyar Művészeti Rt. műkereskedésnek volt a vezetője, amellyel az egyesület megalakulásakor azért kötöttek szerződést, hogy így biztosítsák a működéshez szükséges anyagi hátteret és kiállítóhelyet.

20 Az egyesület négy művészt „tiszteleti taggá" választott: Szinyei Merse Pált, Ferenczy Károlyt, Rippl-Rónai Józsefet és Kernstok Károlyt. Az ő személyuk mellett a felügyelőbizottságban helyet foglaló Ernst Lajos jelenléte is egyértelműen a MIÉNK-hez és a Nemzeti Szalon progresszív időszakához való kapcsolódás szándékáról tanúskodik. A kontinuitás hangsúlyozása az új egyesület legitimációját erősíthette.

21 A művésztanács tagjai túlnyomórészt a Művészház első kiállítóiból, fiatal, pályakezdő művészekből kerültek ki, közülük páran szintén felbukkantak a MIÉNK első két tárlatán.

22 Az egyesület a fennállása során végig önálló kiállítóhellyel rendelkezett, amely 1914-ben bekövetkezett bezárásáig a művészeti élet meghatározó színhelye volt.

23 A Művészház nem egészen négy és fél éves működése alatt hozzávetőleg negyven 14 Z W I C K L A N D RAS 2 A Könyves Kálmán Szalon kiállítóterme, 1906