Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

TANULMÁNYOK - Zwickl András: „A modern művészet háza"

kiállítást szervezett.

24 Kiállítási programjának középpontjában - az eredeti szándékoknak megfelelően - kezdetben a 8-11 főt felvonultató csoportos kiállítások álltak.

25 Ezek azt a célt szolgálták, hogy a kevésbé ismert, a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain nehezen nyilvánossághoz jutó fiatal művészek kisebb, önálló kollekciókkal mutatkozhassanak be,

26 sőt egyes elképzelések szerint „az egy művészi hitvallást vallók külön csoportokban fognak tömörülni, s így minden művészi iránynak meg lesz a maga külön kiállítása".

2

' Erre ugyan nem került sor, de a résztvevők közül többen más alkalommal is szerepeltek ilyen kiállításokon, és több fiatal művész, mint például Egry József vagy Kádár Béla, itt alapozta meg karrierjét.

28 Az első három kiállítást követően ezeknek a tárlatoknak a sora egyre fogyatkozó lendülettel folytatódott, és kétéves szünet után, 1914 tavaszán a Művészház programját egy utolsó, nyolcadik csoportkiállítás zárta le.

29 A Művészház másik jelentős újítása a zsűrimentes kiállítások magyarországi bevezetése volt. Az egyesület szabályzata értelmében ,,[a]z alapító művésztagság feljogosítja a művészt, hogy az egyesületnek évente a párisi Salon des Indépendentes [sic!] mintájára rendezendő tárlatán művei kozul évente egyet zsűrimentesen állíthat ki."

30 Ezeket, az első 1910-es kiállítást követően, minden évben megtartották, és velük ugyancsak a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon zsűrijének szűrőjén fennakadó fiatal, progresszív művészeket kívánták nyilvánossághoz juttatni. A fennálló intézményi kötöttségek elleni tiltakozás legradikálisabb formájaként 1910 végén egyetlen alkalommal megrendezték az ún. Ellenszalont, amelyen a Műcsarnok Téli kiállításáról kizsűrizett fiatalok, illetve a hozzájuk szolidaritásból csatlakozó művészek vettek részt.

31 Az előbbiek közül többen, például Nemes Lampérth József, Schönberger Armand, a későbbi avantgárd irányzatok képviselőiként váltak ismertté. Az 1910-as őszi szezon újdonsága nem csak az első zsűnmentes kiállítás és az Ellenszalon volt. Ekkor rendezték meg az első egyszemélyes gyűjteményes kiállítást is, és ezzel az intézmény kiállítási programja újabb fontos vonulattal bővült, amely ezt követően át is vette a vezető szerepet a csoportos kiállításoktól

32 Az első egyéni kiállítás, Tibor Ernő retrospektív tárlata ugyanakkor a Múvészház történetének első válságával esett egybe: a kiéleződő érdekellentétek miatt az egyesület 1910 októberében végleg szakított a működésének anyagi hátterét és a kiállítóhelyet biztosító Mihályi Deák Jenő műkereskedelmi vállalkozásával.

33 Ennek következtében a Művészháznak ki kellett költöznie a Váci utcai termekből, és ideiglenesen az Erzsébetvárosi Kaszinó Városligeti fasori „nyári helyiségében" rendezte meg soron következő kiállításait.

34 1910-11 fordulójának válságos, átmeneti időszakát követően, tavasszal új fejezet kezdődött a Művészház történetében. Könnyen megközelíthető, központi fekvésű kiállítóhelyet kerestek, és 1911 tavaszán sikerült is visszaköltözniük a belvárosba. Az egyesület az első helyszíntől csak karnyújtásnyira lévő Kristóf tér 2. szám alatt, egy második emeleti lakásból kialakított kiállítótérben rendezte kiállításait a következő közel másfél évben. A kiállításokat nézve úgy tűnik, azt is felismerték, hogy az egyesület fennmaradásához, ha az eredeti célkitűzéseken nem is, de a programon változtatni kell. A csoportos, illetve a zsűrimentes kiállítások megőrzése mellett az egyéni kiállításokra helyeztek nagyobb súlyt, amelyeken elsősorban a hazai modernizmus elismert, befutott művészeinek kínáltak lehetőséget nagy kollekcióval történő bemutatkozásra. így az új kiállítóhelyet egy garantáltan sikeres és anyagilag is biztatónak ígérkező kiállítással, Rippl-Rónai retrospektív tárlatával nyitották meg. A költözést követően tisztújító közgyűlést tartottak, amelyen átalakult az egyesület vezetése. Iványi Grünwald Béla művészeti alelnök mellé gróf Edelsheim-Gyulai Lipót műpártoló alelnök került,

35 a múvésztanács elnöke Rippl-Rónai József lett. A kibővülő igazgatóság tagjai sorába választották báró Madarassy-Beck Gyula és Szüllő Géza országgyűlési képviselőket,

36 két tiszteletbeli tagot, Ferenczy Károlyt és Kernstok Károlyt; valamint gróf Batthyány Gyula festőt és Vágó László építészt. A művésztanács összetételében is jelentős változások mentek végbe, a korábbi tagok közül számos fiatal eltűnt, és itt helyüket ugyancsak a középgeneráció - korábban részben a MIÉNK-ben aktív - művészei vették át.

37 Rippl-Rónai József tárlatát követően még ebben az évben három másik gyűjteményes kiállításra - köztük Tornyai Jánoséra és Kernstok Károlyéra - került sor, amelyek a teljes őszi szezont kitöltötték. Az egyéni kiállítások sora 1912-ben tovább folytatódott, de Kővári Szilárd, illetve Vaszary János bemutatkozását követően a „szocialista plakátok révén ismert grafikusnak",

38 Bíró Mihálynak a kiállítása ez év tavaszán végleg lezárta az ilyen típusú tárlatok sorát.

39 V ; E T H A Z A 15 3 Az első csoportos Kiállítás a Múvészház Váci utca 9 szám alatti helyiségeiben, 1909