Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

I. PÁRBESZÉD FEKETE-FEHÉRBEN - Bakos Katalin, Anna Manicka: Valami történik közöttünk. Szubjektív előszó a Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika

temben nagyon fontos volt a Mami. apám édesanyja. A fohászkodás szava. Istenem, Istenem hoże mój. másképp hangzik, de ugyanolyan érzelmi töltéssel mondják, mint a szláv nyelvekben. AM: Állítólag a lengyel nyelv elsajátítása is elég nehéz feladatot jelent a külföldiek számára, a sok főnév- és igeragozási szabály miatt. De biztos Te is tanultál oroszul, hiszen hasonló korúak vagyunk. S annak idején nem volt más választás. Muszáj volt oroszul „gavarity". S állítólag lengyelül is tanultál. BK: Nem tanultam lengyelül, de sosem volt számomra olyan idegen, mint ha nem tanultam volna oroszul. Az orosz az első idegen nyelv volt számomra, és azon kevesek közé tartoztam, akik nem utasították el. Sokan így fejezték ki ellenérzésüket a Szovjetuniótól való függéssel szemben. Engem viszont érdekelt a nyelvtanulás, az általános iskolában még cél nélkül, mint játék; a középiskolában sem volt mechanikus magolás - mivel nagyon jó tanárunk volt -, hanem nagyszerű költőknek. íróknak. Puskinnak, Lermontovnak, Jeszenyinnek, Tolsztojnak, Csehovnak a nyelve. Aztán németül és angolul tanultam. Jó érzés volt, hogy amikor egyetemistaként egyik első külföldi utam Prágába vezetett, hasznát vettem a szláv alapszókincsnek. Mi veled angolul beszélünk egymással, de ha lengyelek beszélgetését hallom, sok mindent megértek. Az egyik első szó, amit megtanultam, a herbata, hiszen a magyar kávékultusszal szemben nálatok a tea dívik. A térképet vagy a feliratokat böngészve sosem próbáltam lefordítani a szavakat, inkább ízlelgetem mindegyiket - már ha ki tudom ejteni őket! Kedvencem az Óváros felé vezető Nowy Świat és a Krakowskie Przedmieście, amelyek számomra a 19. század atmoszféráját árasztják. Vagy a fenséges Łazienki park a mókusokkal. A mássalhangzó-torlódások azok, amelyek szinte lehetetlen nyelvtörők a magyar ember számára. Például a csodálatosan zengő księgarnia szóba beletörik a nyelvem. A mleczny bar-i nem fordítom le soha tejbárra, az már nem lenne ugyanaz. Krisztina ismertetett meg ezekkel az egyszerű önkiszolgáló éttermekkel, ahol a lengyel házikonyha népszerű fogásait adják, s melyek - legnagyobb örömömre - , túlélték a rendszerváltást. AM: Én annyit tudok magyarul, hogy: köszönöm, viszlát, bocsánat (ez utóbbi kifejezés hallatán a gólya lengyel neve. a bocian szó ötlik fel bennem), kijárat (a metróban a kijárat felé igyekezve e felirat láttán felötlött bennem, hogy: „kija rad by człowiek wziąt na te te tłumy", ami magyarul annyit jelentene, hogy: „az. ember szívesen bottal menne ennek a tömegnek" - különben a metrótok csodálatos, három vonala is van - nem úgy mint nálunk, ahol csak egyetlen, s még az sincs befejezve...) De tudod, a híres mondás - „Lengyel magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát" - ellenére magam sem tudok sokat Magyarországról! BK: Nagyon-nagyon sok a hasonlóság és a találkozási pont a történelmünkben! Bár általában csak egy-egy mozaikdarabja bukkan fel emlékezetünkben ezeknek a kapcsolatoknak, a darabkák birtokában mindenkinek van azért valami képe a másikról. Altalános iskolai tananyag példáula Jagelló-házi királyok szerepe a magyar történelemben a 14-16. század folyamán. Az iskolai tananyagra nem mindenki emlékszik, de a Krakkóba érkező magyar turisták mind ellátogatnak a Wavveli katedrálisba, Jadwiga síremlékéhez. Jadwiga, azaz Hedvig Nagy Lajos magyar király lánya volt, aki I. Ulászló, az első Jagelló-házi lengyel király felesége lett. Sokan a lengyel és magyar történelem közös vonásaként tartják számon, hogy mindkét országnak többször meg kellett küzdenie a szabadságáért. A magyarok tudják, hogy Lengyelországot hosszú időre felosztották egymás között a nagyobb hatalmak, mint ahogy Magyarország is három részre szakadt a török hódoltság korában (1541-1699). Azt már talán nem mindenki tudja pontosan, hogy a függetlenségét elvesztett Lengyelország területein 1795-1918-ig osztozott Ausztria. Oroszország és Poroszország. A Varsói Szerződés is összeköti történelmünket. Jelentését senkinek sem kell országainkban elmagyarázni, hiszen ez a katonapolitikai egyezmény hagyta jóvá 1955-ben a szovjet katonai jelenlétet a közép- és kelet-európai régióban. Viszont egy Magyarországon rendezett találkozó-