Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Hit és vallás

kialakítása ćs a kegytárgyak tervezése. Fontos szerepet játszott a magyar szentek kultuszának felelevenítése, amely morális példákat állított, és egyben a nemzeti történeti értékeket közvetített. A magyar szentek emlékünnepségei a vallási vonatkozások mellett az uralkodó politikai ideológia népszerűsítését is szolgálták. „Propagandájukban a magyar szentek kultusza állampolitikai referenciákkal, ideológiai aktualitásokkal töltődött fel."

21 A hazai kereszténység a magyar állam megalapításának és virágkorának fontos hatalmi tényezője volt, így tekintélyének növekedése a vezető ideológusok szándékai szerint az elszakított országrészekvisszanyerésére irányuló revíziós törekvéseknek a jogalapját erősítette. Az események külföldi népszerűsítése országhatáron kívülre is közvetítette ezeket az elképzeléseket. A sokszorosított grafikát az Árpádházi szentek tiszteletéhez kapcsolódó grafikai pályázatok gazdagították. Az események két nagy rendezvény, a Szent Imre-év (1930) és Szent István-év (1938) köré csoportosultak, de születtek műalkotások Szent László király 1192-es szentté avatása (1942) és Boldog Margit hercegnő szentté avatása (1943) alkalmából is. Fáy Dezső Szent Imre lapja egy olyan szentnek állít emléket, akit a keresztényi nevelés mintaképeként ünnepeltek. I. István király és Gizella királyné 24 éves korában elhunyt fia gondos keresztény oktatásban, a kornak megfelelően legmagasabb műveltségben részesült, és a legendák szerint szüzességi fogadalmat telt. A katolikus egyház a gyermeki engedelmesség és az élvezethajhászás elutasításának példájaként állította őt a válságosnak ítélt időszak ifjúsága elé. Fáy finoman archaizáló stílusban jeleníti meg Imre herceg legendákban megörökített misztikus elhívását. Fáy grafikájához hasonlóan Győrfy K. József Árpádházi Szent Margit metszete is pályázatra készült, melyet IV. Béla király lányának szentté avatása alkalmából hirdettek meg 1943-ban. Margitot szülei a tatárok támadása idején tett fogadalmuknak megfelelően 3 éves korában a domonkos rendi apácák rendjébe adták, s ő akkor is hű maradt esküjéhez, mikor módja lett volna visszatérni a világi életbe egy előnyös politikai házasság érdekében. Győrfy K. József nagyvonalú, lendületes kompozíciója egyesíti a viseletet és az attribútumot jelző középkori szentábrázolás és a modern kori portré típusát. Az arc nem idealizált, inkább valóságos portrénak tűnik, a kubizáló térfelbontás dinamikája az átszellemültség megjelenítését szolgálja A vallásos grafika területén Molnár-C. Pál vált legsikeresebbé. Első fametszettel sokszorosított illusztrációit Keleti Artúr Angyali üdvözlet című művéhez (1927), melyek a fametszet területén hírnevét megalapozták, még nem maga metszette. Ezzel a technikai kihívással akkor szembesült, mikor 1930-ban a Limited Editions Club nevű, New York-i bibliofil társaság megbízta a Szent Ferenc virágoskertje (Fioretti - The Little Flowers of Saint Francis of Assisi) című bibliofil kiadványának fametszetes díszítésével. A felkérés idején Rómában tartózkodott, ahol Gáborjáni Szabó Kálmán avatta be a harántdúcos fametszet rejtelmeibe. Molnár-C. egy csapásra virtuóza lett ennek a technikának, és egymást követték pályáján a vallásos témájú feladatok. 6 fametszet címmel 1932-ben jelent meg újszövetségi jeleneteket ábrázoló nagyméretű nyomatokból összeállított mappája. A korban megszaporodtak a magyar történelmet, egyháztörténetet népszerűsítő, nem tudományos háttéranyagra, hanem legendákra alapozó könyvek. Ezek közé illeszkedett Tormay Cécile három magyar szent legendáinak forrásközlését tartalmazó Magyar legendáriuma, mely 1931-ben jelent meg Molnár-C. 30 fametszetével. Szintén Molnár-C. volt a grafikusa az /// memóriám S. Stephani című kiadványnak (1938). melynek illusztrációi színpadszerű jelenetek sorában ábrázolják az államalapító magyar király uralkodásához fűződő kiemelkedő eseményeket. A történetileg Molnár-C. Pál, Święty Franciszek I Szent Ferenc I St. Franciscus, 1932, 11/102