Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vajda Lajos (1908–1941) kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/6)

Pataki Gábor: Párduc és liliom. Vajda Lajos kiállítása

A szegény kispolgári családban született Vajda Lajos pályafutásának egyik döntő mozzanata, hogy 1916-ban a család Szerbiába költözik. Itt kezd rajzolni, először képeslap-illusztrációk nyomán szerb hősöket és német cirkálókat, majd megfigyelőkészsége fejlődésével családtagjait örökíti meg. Ennél is fontosabbak azonban az őt ott ért kulturális hatások: a bizánci művészettel, az ikonfestészettel, a szerb folklórral történt megismerkedése. Ez a kapcsolat a Magyarországra való visszatelepedés után sem halványul el, hiszen a család Szentendrére, a magyarországi szerb kultúra központjába költözik. Vajda 1923-tól az OMIKE rajziskolájában tanul. Néhány ekkortájt született műve jelzi, hogy nem marad érintetlen a fiatal művésznemzedék körében oly népszerű árkádikus-biblikus expresszionizmus hatásától sem. Rajzai, vázlatai egyre kiérleltebbek lesznek, portréinak és tájainak gyengéd realizmusa, aktrajzainak és drapériatanulmányainak magabiztossága nyilvánvalóvá teszi azt, hogy Vajdának nem okoz nehézséget a látvány rögzítése, és alkotás közben könnyen megbirkózik a képzőművészet különböző technikáival. Súlyos betegsége, az anyja halála és ellentétei autoriter apjával hosszabb időre lehetetlenné teszik számára az alkotómunkát. Csak 1928-ban kezdheti el tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolás társai (Korniss Dezső, Képes György, Trauner Sándor) révén kapcsolatba kerül Kassák Lajos Munka-körével. Részt vesz a csoport kulturális rendezvényein, vitaestjein, kirándulásain, innen eredeztethetők gondolkodásának baloldali elemei. A Munka-kör avantgárd hagyományaihoz kapcsolódva ízleli meg a konstruktivizmust, amelyet főként reprodukciókból, esetleg Kassák mappáiból és személyes elbeszéléseiből ismerhetett. így nem véletlen, hogy a képarchitektúrákhoz vagy Liszickij ún. profjaihoz hasonló, térben úszó alakzatok jelennek meg kezdetben kisméretű vázlatain. Azon a két, jóval kiérleltebb munkán (Film, Fics), ami ránk maradt, a dinamikus szerkezetek helyét statikus, hieratikus síkformák veszik át, és az itthoni környezetben kissé egzotikusnak tűnő cirill betűk tovább fokozzák a kompozíciók heroikus reminiszcenciáit. Úgy tűnik azonban, hogy a Munka-körben szereplő, majd Progresszív Fiatalok elnevezéssel is fellépő művésztársaitól (Korniss, Trauner, Képes, Schubert) eltérően őt nem érintik meg mélyebben az olyan orosz konstruktivisták, mint pl. Sterenberg, vagy az Esprit Nouveau franciái által kidolgozott s ráapplikált kollázsokkal dúsított dekoratív síkkonstrukció, amely a magyar avantgárd e kései hajtását jellemezte. A Progresszív Művészek kiállítása nyomán, ahol Vajda is szerepelt, eltanácsolják a Főiskoláról, s 1930-ban Párizsba utazik. I. Vajda Lajos indulása „...zsidó származású magyar, szerb hatásoktól befolyásolva" II, A Munka-kör vonzásában „Afősúlyt [...] inkább a konstruktivitásra fektetjük"