Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)

Plesznivy Edit: Egy hagyományos gyűjtemény art brut képei. Válogatás az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet múzeumából

jesítette be a szakmai feladatot. A Magyar Elmeorvosok Egyesülete 1930-ban a Selig Múzeum nevet adományozta a műtárgyegyüttesnek, mely 1931 májusában Angyalföldön ünnepélyes keretek között nyílt meg a nagyközönség előtt is.

8 Zsakó István igazgatói kinevezésével 1936-tól ismét Lipótmezőre került a múzeum, majd a kórház kényszerű hadicélú kiürítése után a második világháború alatt anyagát a tatai Esterházy-kastélyban, illetve a Svábhegyi Nagyszállóban raktározták. A viszontagságos idők során a gyűjtemény erősen megcsappant, jó néhány értékes alkotásnak nyoma veszett. Az 1946-os visszaköltözést követően azonban elmaradt a fellelhető művek számbavétele, és csak 1952-ben a kórház egyik padlásfeljárójában akadtak rá véletlenül az egymásra halmozott, megrongálódott képekre, az egykori Selig Múzeum töredékére. Ekkor néhány évtizednyi nyugalom és építőmunka következett. Fekete János orvos személyében lelkes gondozója akadt a gyűjteménynek, de az ő halálát követően a nemtörődömség ismét létét fenyegette. Az 1980-as évek elején a kórház pincéjébe, a kazánház melletti forró helyiségbe száműzték az értékes anyagot. 1988. december 9-én, a „Lipót" fennállásának 120. évfordulójához kapcsolódva, Veér András főigazgató kezdeményezésére és támogatásával nyílt meg ismét a múzeum állandó kiállítása, és kezdődött meg a gyűjtemény átfogó szakmai feldolgozása.

9 A Pszichiátriai Múzeum újjászületését számos kiállítás és publikáció kísérte,

10 de a pszichózisok képi kifejezésének tárházaként, valamint a kórház egyik terápiás bázisaként a pszichiáterek, pszichológusok és terapeuták szakmai képzésében is részt vállalt. Kultúrtörténeti jelentőségét 1990-ben védetté nyilvánítás, 2002-ben pedig muzeális gyűjteményi besorolás ismerte el.

11 A lelki betegek műveinek emancipációját évszázados folyamat előzte meg. Kezdetben a különösség külső jegyeire irányult a figyelem, majd elkezdődött a belső tartalmak, archaikus formai elemek felfedezése, végül e varázslatos, elzárt világ kreativitása önmagában is értékké vált és rangot kapott. A pszichológia tudományának 19. századi megszületésével párhuzamosan a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások igézetében a romantika művészei - Johann Heinrich Füssli, William Blake, Francisco Goya, Théodore Géricault, Eugène Delacroix - előszeretettel jelenítették meg a tébolyt vásznaikon. A nyomdokaikon haladó szimbolisták - Gustave Moreau, Odilon Redon, Mihail Vrubel - képi világát szintén a lélek misztériumai alakították a századfordulón. Az 1900-as évek elején az európai civilizáció válságát megélő alkotók a kor dekadens életérzésének megfogalmazásakor elvetették a hagyományos képi toposzokat. A modernizmus korszaka, a szorongás és az elmagányosodás élménye új vizuális eszközöket és adekvát kifejezési formákat követelt. A primitív népek művészete és a népi kultúrák formakincse mellett a gyermekrajzok igéző őszintesége és az elmebetegek bizarr látomásai, ezeknek ősi gyökerekből táplálkozó archaikus világa megértésre talált az avantgárd körökben. Az újító törekvések ugyanakkor összecsengtek a korszak elmekórtanának tudományos kutatásaival is. A pszichiátria ebben az időben kezdett intenzíven foglalkozni a primitív népek lélektanával, a gyermeklélektannal, az álom törvényszerűségeivel és az elmebetegek képi megnyilvánulásaival. A kórházakhoz kapcsolódó pszichiátriai képgyűjtemények némelyike a modern törekvések számára is hozzáférhetővé vált. A tradicionális művészetfogalommal nem értelmezhető kreatív jelenségekre nyitott 20. századi mozgalmakra a reveláció erejével hatottak a pszichotikusok katartikus erejű megnyilatkozásai. Az avantgárd tekintetében az egyik legszámottevőbb inspirációs forrás a heidelbergi klinika kollekciója volt, mely többek között Ernst Ludwig Kirchner, Oskar Schlemmer, Alfred Kubin, André Breton, Paul Klee, Max Ernst vagy Pablo Picasso útkereső műveit ihlette meg. Az érzelmek gáttalan áramlását érzékeltető expresszionista művészek néha túltettek a betegek alkotásain, nem riadva vissza a sokkoló hatásoktól sem. Az expresszionista irodalomban kitüntetett fontossággal bírt az irracionalitás és az őrület tematikája. A Die Brücke csoport tagjait, elsősorban