Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)

Plesznivy Edit: Egy hagyományos gyűjtemény art brut képei. Válogatás az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet múzeumából

Plesznivy Edit Egy hagyományos gyűjtemény art brut képei Válogatás az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet múzeumából Az 1940-es években Jean Dubuffet francia festőművész a társadalom perifériáján élő alkotók - pszichotikusok, csavargók és rabok - műveinek sokaságát gyűjtötte össze. A marginális élethelyzetekben megnyilvánuló kreativitás e különös, sokszínű produktumaira ő alkalmazta először az art brut (nyers, durva, csiszolatlan művészet) megnevezést. Az 1868-ban megnyitott egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet csaknem évszázados múltra visszatekintő gyűjteményét azonban elsősorban nem dubuffet-i értelemben vett art brut-múzeumként, hanem orvostudományi „leletegyüttesként" tartják számon. A Pszichiátriai Múzeum ugyanis fennállásának évtizedei alatt mindvégig az elmegyógyintézethez kapcsolódva működött, és így, vizsgálati anyagként segítette a gyógyítást, ráadásul a képzetlen alkotók mellett számos hivatásos művész munkája is szerves része volt gyűjteményének. A második világháború előtti időkből főként a krónikus betegek spontán született rajzai, festményei maradtak fenn, később - miután az 1960-as évektől a lipóti kórházban is helyet kapott a vizuális kifejezés támogatása, a verbálisan nem megközelíthető lelki tartalmak képi feltárása - főleg a kreatív terápiák alkotásaival gyarapodott a múzeum. A visszaszorított érzelmek, elnyomott gondolatok és élmények képileg valamelyest artikulált felszínre kerülése a lelki folyamatok árnyaltabb megértését segítette, ugyanakkor az alkotók önértékelésének erősödését is szolgálta. Az 1980-as évektől e terápiás képeket már úgy állították ki, mint szuverén esztétikai értékeket, és egyre inkább e szemlélet kísérte támogatásukat és befogadásukat is. A döntően történeti anyagra épülő Pszichiátriai Múzeum mellett 2004-ben, ugyancsak a Lipótmezőn megnyílt az első hazai art brut kiállítóhely, a Tárt Kapu Galéria, mely a művészetterápiás alkotások bemutatására és árusítására vállalkozott. A terápiás lehetőségeket tágító, a pszichotikusok árnyaltabb diagnózisát segítő képi világ kutatása nyomán a 19. század közepétől Európa-szerte jeles gyűjtemények alakultak, melyek elmegyógyászokhoz, illetve kórházakhoz kötődtek. Cesare Lombroso itáliai kollekcióját

1 1900-ban az angliai Bethlem Királyi Kórház beteg rajz-tára,

2 majd a Párizs melletti Villejuifben Auguste Marie,

3 Waldauban pedig Walter Morgenthaler anyaga követte. Karl Willmann és Hans Prinzhorn heidelbergi gyűjteménye az 1910-es években nyerte el végleges formáját,

4 akkoriban, amikor az első hasonló magyarországi kezdeményezések megszülettek. Pécsett Reuter Camillo,

5 Lipótmezőn pedig Selig Árpád elmeorvos szerzett elévülhetetlen érdemeket az úttörő munkában. „A hírlapok, folyóiratok és az intézeti könyvtár legnagyobb fokú kihasználásban részesültek az olvasni szerető betegek részéről, zongora, hegedű és más zeneszerek állottak rendelkezésre és szórakoztatták úgy a játszó, mint a hallgató betegeket; a nemesebb szórakozások közül sokan gyakorolták még a rajzolást, festést [...]."

6 Az intézet 19. századi elődje, a Magyar Királyi Országos Budapest-Lipótmezei Tébolyda számolt be így 1895-ös jelentésében az ápoltak művészi foglalatosságairól. Alig két évtizeddel e tudósítást követően Selig Árpád másodorvos gyűjteni és rendszerezni kezdte betegei képzőművészeti alkotásait, és úttörő kezdeményezésével egy jeles gyűjtemény alapjait tette le. „Selig autodidakta volt, aki rajongással csüngött alkotásain, és ezt olyan enthuzíasmussal tette, hogy minden lépésében az egyéni és alanyi tevékenység nyilatkozott meg. Az intézet és az intézeti múzeum ügye az ő ügye volt, mely állásfoglalásából megbetegedése után sem engedett."

7 1926-ban Selig Árpádot az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet főorvosának, majd igazgatójának nevezték ki, és új munkahelyére természetesen gyűjteményét is magával vitte. Angyalföldön Epstein László és Naményi Lajos korábbi válogatásaival gyarapította tovább az anyagot, majd beolvasztotta Fabinyi Rudolf és Nyírő Gyula lipóti gyűjtőmunkájának darabjait, valamint a gyöngyösi, a gyulai és a szombathelyi elmeosztályokon létrejött alkotásokat is. Selig mintaképe Hans Prinzhorn heidelbergi múzeuma és annak tudományos feldolgozása volt, egészségi állapota miatt azonban gyűjteményének vágyott rendszerezésére már nem tudott sort keríteni. Az alapító halála után Zsakó István és Jó János folytatta a megkezdett munkát, és telA Pszichiátriai Múzeum alapítója, dr. Selig Árpád