Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

45. Girolamo Muziano után Cornelis Cort: Keresztvitel, 1567 (rézmetszet) 45/a. Oltártábla az egykori evangélikus oltárról: Keresztvitel, 1644-1654 46. Oltártábla az egykori evangélikus oltárról: Krisztus ostorozása, 1644-1654 47. Giuseppe Cesari (Cavalier d'Arpino) után Egidius (II) Sadeler: Krisztus ostorozása, 1593 fai templom főoltáráról, túl azon, hogy tudjuk, ki készítette (egy tarnówi szobrász: Nicolaus Krenitzky sculptor de Tarnow 1650—1651-ben), azt is, hogy minek a mintájára (ad modum et formám majoris Altaris Jaroslaviensis), csak annyit, amennyit Myskovszky leírásából ismerünk. Az oltárt ugyanis 1880-ban (amikor az Osztrák—Magyar Monarchiában már több évtizede működött az intézményes műemlékvédelem), 48. Peter Stockei: Golgota, 1655. Az egykori evangélikus oltár középképe. (Bártfa [Bardejov], Szent Egyed-templom) a „stílszerű" helyreállításkor úgy bontották le, hogy sem egy fénykép, de még egy rajz sem készült róla. Myskovszkytól sem, aki sok száz rajzot készített ottani középkori emlékekről. O a bártfai oltárt így írta le: „Az oltár a szentély egész (8 méternyi) szélességét foglalja el, magassága pedig a felső, renaissance stílű ornamentációval együtt meghaladja a 16 métert. Az egész oltármű egy renaissance stílű négyoszlopos, 49. Peter Paul Rubens után Boetius Adams Bolswert: Golgota, 1631 (rézmetszet)