Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - MAROSI ERNŐ: AZ Alpokon innen és túl. A reneszánsz látszólagos válaszútjai Magyarországon 1500 körül és után

9. Az Angyali üdvözlet-oltár szekrénye (zárva) Kisszebenből, 1515—1520 (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) egészen más irányt képviselő festővel dolgozott.

48 Ezeknek a szepességi festőknek a stílusa a jelek szerint a szepesszombati Szent Antal-oltár festőjének stílusában gyökerezik, aki a maga idején - a 16. század első évtizedében - igen modern, a táj iránti festői érzékenységet képviselt. Az ő esetében kevésbé az ún. „dunai iskoláról" lehet szó, mint inkább valamilyen alkalmazkodásról olyan stílusfajtákhoz, amelyeket mindenekelőtt a grafika közvetíthetett. Általában: a datálásra való felhasználásán és kompozíciós jelentőségén túl különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a 15. század második felétől elkezdődött „a műalkotás technikai reprodukálhatóságának kora" (Walter Benjamin), amelynek addig elképzelhetetlen mennyiségű képi világa a 16. század elejére már az „északi reneszánsz" tulajdonképpeni közegét alkotja. Ez — különösen Dürerre nézve: elég az általa észlelt velencei plágiumokra vagy grafikai lapjainak (amelyeket németalföldi útinaplójában meine Kunstként említ) Raffaello körében való feltűnésére gondolni — Itáliában sem maradt észrevétlen. A szepességi iskola hatókörzete eközben nehezen megoldható problémákat vet fel, különösen a 16. század elején a szepességi viszonyoknál sokkal jelentősebb bányavárosok, továbbá Kassa környezetében. Önkényesnek tűnik például az 1513. évszámmal és A.L. monogrammal ellátott rozsnyói Szent Anna-táblaképnek újabb, az okolicsnói mesterhez kötése annak ellenére, hogy mind figurális stílusában, mind tájfelfogásában alapvető különbségeket mutat.

49 A háttér tájai a legközelebbi rokonságot a négy évvel korábbi besztercebányai Borbála-oltár szárnyképeivel árulják el. Egy olyan tájfelfogásról van szó, amely atmoszférikus felfogásában és motívumaiban a fiatal Cranach, Altdorfer vagy Wolf Huber „romantikusnak" vagy „szentimentálisnak" jellemzett tájképeivel rokon. Hasonló a sorsuk, ugyancsak az okolicsnói mesternek való attribúció jutott a kassai múzeumban lévő, Keresztelő Szent János történetéből vett jeleneteket ábrázoló tábláknak."'" Mindkettő szempontjából fontos párhuzamot jelentenek a Besztercebánya melletti Zólyomszászfalu Szent Ilona és Szent Egyed oltárának szárnyképei. Ezt az erősen „dunai iskolás" jellegű, 1515 körüli főművet joggal tekintik nem egyedül lokális gyökerekből levezethető, magányos jelenségnek. A színhely, a bányavárosok környezete kimagasló gazdaságtörténeti jelentőségű a 16. század elején, miután a besztercebányai réz-, továbbá a Selmecbányái ezüst- és aranybányászat 1493-tól fokozatosan a nürnbergi Thurzó család