Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - RIDOVICS ANNA: A habán kerámia a 17. században

16.Tál Kolomes István nevével, 1688 (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) 17.Tál, 1701 (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) tükre is. A díszítésben az itáliai reneszánsz ornamentika és a keleti, perzsa-török eredetű növényi motívumkincs elemei dominálnak. Kedvelt az itáliai majolikákon is gyakori babérkoszorús medalion egyszerűsített változata, a hálószerű és pikkelydíszes térkitöltő ornamentika alkalmazása, a kettős kék vonalas tagolás. A késő reneszánsz művészetben tovább él a (többnyire kétfülű) vázába helyezett virágcsokor, az ún. olaszkorsó ábrázolása. A perzsa-török eredetű virágok közül különösen szerették a tulipán, szegfű, gránátalma, rózsa úrihímzésen, ötvöstárgyakon, bútorokon is megjelenő díszítményeit.

54 A keleti hatás nem feltétlenül közvetlenül, a török iparművészeti emlékek révén érhette a korabeli művészetet, hiszen már korán közvetett módon, a nyugati, főképp olasz tárgyi kultúra közvetítése révén is megjelent. Az egzotikus, orientalizáló mintakincset már aló. századtól mintakönyvek népszerűsítették.

33 A növények megfogalmazásához a mesterek esetenként meríthettek a 16. századi herbáriumok, kreuterbuchok fametszetes illusztrációiból is.

36 A virágmotívumokat gyakran könnyed mangán tollrajzzal körvonalazva vázolták fel az edényre, legtöbbször hármas, ötös tagolású tengelyesen szimmetrikus csokorba, egy virágtőre fűzve vagy kacskaringós indadísszé formálva. Ezután ecsettel színesen kitöltötték a szirmokat, leveleket, máskor csak a körvonalakat húzták át egy-egy vonással. Az íróka használata vastagabb rajzolatot adott. A díszítő minta a korsóknál, kupáknál többnyire a füllel szemközti oldalon helyezkedik el, vagy az edény hasán, vállán frízként fut körbe. A tálaknál is a dekorálás változatos típusai alakultak ki: a hófehér fényes felületen csupán a peremen jelenik meg a dátum kalligrafikus számai között, mellette a tulajdonosra utaló címer, heraldikai motívum, ritkábban a teljes név vagy gyakrabban a zöldleveles koszorúba foglalt monogram. Előbbire szép példa Nemes Iskházy Horváth Miklós és Sándor Zsuzsanna 1678-ban kötött esküvőjét köszöntő tál.

37 Máskor az edény öblében, közepén még helyet kap egy-egy virágmotívum is (VIII-49).Jellegzetes díszítési mód, amikor a tányér peremén elszórtan, egy képzeletbeli háromszöget alkotva háromszor ismétlődik a díszítmény ( VIII-44, VIII-46, VIII-50, VIIl-56).h 17-18. század fordulójától szaporodnak azok a tálak, amelyeknek peremét dúsan indázó minta borítja be (VIII-5í). A régi és az új stílus együttélése, átmenete figyelhető meg az 1701-es évszámot viselő tálon (VlII-57). A 17. század utolsó harmadában, vége felé jelennek meg a kék-fehér színvilágú ún. „delfti modorú" edények, amelyek a szakirodalom szerint a németalföldi fajansz közvetítésével érkező kínai porcelán stílusjegyeinek ihletésére alkotnak sajátos világot. Ezen belül is jól elkülöníthető egy jellegzetes festési mód, mintakincs, amit a szakirodalom az Odler-műhelyhez és köréhez köt.

38 Az említett tál mellett a hbetbányai víztartó stílusa is ezt képviseli ( VIII-60). Az újkeresztyének hite, rendtartásai tiltották az antropomorf és zoomorf ábrázolást, a tilalom csupán a 17. század második felében kezdi elveszíteni érvényességét.

39 Az emberalakok, állatfigurák, épületek 1660—70 táján tűnnek fel munkáikon, miután telepeik kötöttségei fellazulnak. A 18. század folyamán új stílus alakul ki, lassan módosul a formakincs, a színvilág, a dekoráció. A díszítés egyre nagyobb felületen borítja el az edényt. A későhabánnak vagy poszthabánnak nevezett korszakban az önállósodó, céhekbe tömörülő fazekasok művészete mind a népi, mind a művészi kerámiára megtermékenyítőén hatott. Jegyzetek 1 Más elnevezésük: kalugyerek (16. század), morva testvérek, újrakeresztelkedők, visszakeresztelők (Pázmány Péter, 1631), ,,a köznép öltözetükről fekete németeknek nevezi őket, rendszerint pedig hívatnak Uj keresztyéneknek" (Bod Péter, 1760). 2 Válogatás az újkeresztyénekről és kerámiaművészetükről szóló irodalomból: BECK 1883; ÁLDASSY 1893, 805-838; SZENDREI 1889, 161176; WARTHA 1905; GÜNTHEROVÁ-MAYEROVÁ 1942; KUNDELKOVÁ ZEMINOVA 1955; ROMÁN 1959; KRISZTINKOVICH M. 1960; KRISZIIN-