Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - RIDOVICS ANNA: A habán kerámia a 17. században

RiDOvics ANNA A HABÁN KERÁMIA A 17. SZÁZADBAN Kik voltak a habánok? Az anabaptista vallású, főképp a német etnikumhoz tartozó habánok, pontosabban, ahogy a korabeli hazai források legtöbbször nevezték őket: újkeresztyének

1 - a radikális reformáció népi ágának képviselői voltak.

2 Az anabaptisták első közösségei a svájci kantonok területén 1524 körül jöttek létre. Elvetették a csecsemők megkeresztelését, a felnőttkori keresztség

3 elvét vallották, ezzel szembekerültek nemcsak a katolikus, hanem a protestáns vallások képviselőivel is. A mozgalom nem volt egységes, eltérő nézeteik, radikalizmusuk különböző mértéke alapján számos irányzat jött létre. A münsteri ún. anabaptista királyság (1535) bukása után üldöztetésük egyre kegyetlenebb lett, halálbüntetés fenyegette őket Svájcban, Németországban,Tirol vidékén. Képviselőik Eszak-Itália, Ausztria, Hollandia irányába menekültek. Morvaországban Nikolsburg és Austerlitz területén nagy tömegeik kaptak menedéket a protestáns főurak birtokain, ahol a tiroli Jakob Hutter működése, elképzelései nyomán 1529 táján jöttek létre az első ház- és vagyonközösségben élő telepek. Vezetőjük után hutterita testvéreknek nevezték őket. Kőfallal körülvett lakótelepeken, udvarokban, Haushak'í/ekben éltek és dolgoztak együtt, ahol lehetőségük volt rá. Egyes vélemények szerint a 17. század végén megjelenő habán elnevezés is innen ered. Elöljáróik a házvezető és a prédikátor voltak. Elutasították a fegyverviselés minden formáját. Eletet veszélyeztető eszközhöz, fegyverhez nem nyúltak, nem készítettek.Várták Krisztus második eljövetelét, a világvége közelségét hirdették. Hitéletük alapját az anyanyelven, németül olvasott Biblia tanítása, értelmezése határozta meg. Gyermekeiket közösen nevelték, 12-13 éves korban keresztelték meg őket. Iskolájukban magas szintű oktatás folyt, a gyerekek elsajátították az írás-olvasás alapjait, majd a különböző szakmákra készítették fel őket. Fejlett írásbeliségükről tanúskodnak a többnyire német nyelven írt krónikák, énekeskönyvek, dogmatikai munkák és a különböző rendtartások (VIII-67, VIII-68, VIII-69, VIII-10). Az újkeresztyének híresek voltak magas szintű mesterségbeli tudásukról, szorgalmukról a kézművesség, mezőgazdaság, gyógyászat területein egyaránt. Az írott források adatai szerint mintegy 30 szakmában tevékenykedtek. A gerencsérek, azaz fazekasok mellett többek között kitűnő késesek, bőrösök, takácsok, molnárok, kőművesek voltak közöttük. Agyagba ágyazott szalmatáblákból épített tetőfedési technikájuk védelmet nyújtott a tűzvész ellen.

4 Jól értettek a szőlőműveléshez, borászathoz. Fürdősök, égettvíz (gyógyvíz)készítők, borbélyok, dadák, bábák, gyógyfüvesek gondoskodtak Késő reneszánsz virágok Zlinszkyné Sternegg Máriának születésnapja alkalmából 2. Anabaptista felesége (London, British Library. Régi erdélyi viseletek. Viseletkódex a XVII. századból. Budapest 1990 nyomán) a testi egészség megőrzéséről. Komoly természettudományos, botanikai, kémiai ismeretekkel rendelkeztek. Az anabaptista orvosok a protestáns, de a katolikus főurak udvarában is nagy megbecsülésnek örvendtek, például az Esterházyaknál, Zrínyieknél, Batthyányaknál, Erdődyeknél.

5 Az újkeresztyének a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség területén Az anabaptista tanok és képviselőik már aló. század első felében feltűntek szórványosan a három részre szakadt történelmi Magyarország különböző területein. Az újkeresztyének hazánkba több hullámban Dél-Tirol, Ausztria, Morvaország felől érkeztek.