Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - RIDOVICS ANNA: A habán kerámia a 17. században
3. Magyarország jelentősebb városai és a habán telepek, 1541—1699 A 16. század derekán telepedtek le első csoportjaik Trencsén, Nyitra és Pozsony környékén. Nyári Ferenc Oszombatban és Felsődiósdon, Bakith Péter holicsi és sassini birtokán fogadott be hutteritákat. Az 1540-es évek végétől a 60-as évek elejéig Nyugat-Magyarországon, a sárvári uradalomhoz tartozó Nádasdy-birtokokon végzett munkáikról maradtak fenn levéltári adatok. 6 A 16. század végén csoportjaik feltűntek a Pálffy-, Erdődy-, Illésházy-, Czobor-, Nádasdy-, Batthyány-birtokokon. 1588-ban jött létre a nagylévárdi közösség. 1588-ban Oszombatban alakult ki a hutteriták vallási központja, amely megszüntetéséig, 1685-ig meghatározó szerepetjátszott az újkeresztyének szellemi irányításában. Itt élt legfőbb vallási vezetőjük ( Vorsteher/püspök), Andreas Ehrenpreis (1582—1662).Telepeik nyugalmát gyakran fenyegette veszély, támadás. Nagylevárdon csak 1609-ben, Oszombatban csak 1613-ban sikerült végleg meggyökeresedniük. Jelentősebb letelepítésükre a fehérhegyi csatavesztés után (1620) került sor, amikor Morvaországból halálbüntetés terhe mellett kiutasították az anabaptistákat. Bethlen Gábor, Erdély fejedelme 1620—22-ben hívta, kísértette fegyveresek védelme alatt a morva testvéreket Alvincre. 7 Az első hullámban Neumühl, Császtkóc, Csejte területéről jöttek, majd a morvaországi Maskovice és Oleskovice telepeiről, ahonnan két irányba menekültek: Alvincre és a Battyányakhoz. Újkeresztyén közösségek jöttek létre Nyugat-Magyarországon a Batthyányak mellett más főúri családok (Nádasdy, Czobor, Esterházy) birtokain is — többek között Csáva, Köpcsény, Rohonc, Németújvár, Sopron területén és Észak-Magyarországon a már korábban is kedvező lehetőségeket biztosító településeken, Pozsony, Trencsén, Nyitra közelében. A hutterita testvérek, ha messzire is szakadtak egymástól, folyamatosan tartották a kapcsolatot. Látogatták, segítették egymást. A királyi Magyarországon az elűzött menekülteket befogadó főurakat uralkodói parancsban szólították fel, hogy távolítsák el birtokaikról a szektáriusokat. Ennek ellenére a protestáns főurak vallási különbözőségük dacára bizonyos fokig toleránsak voltak az ugyancsak evangelizációs hitű anabaptistákkal, védelmet biztosítottak számukra, de a katolikus főurak is szívesen tartottak igényt minőségi munkájukra, termékeikre. A királyi Magyarországon az újkeresztyének az uradalom számára dolgoztak, a földesúrral álltak szerződéses viszonyban, munkájukért a konvenció szerint készpénzzel és természetben fizettek. Több helyen udvar nélküli közösségekben éltek. 8 Erdélyben a morva testvérek jogait, mesterségeik és hitéletük szabad gyakorlását az 1622-es kolozsvári országgyűlés törvényerejű határozata, valamint a fejedelem 1622-ben kiadott adománylevele biztosította a később is kisebb nagyobb csoportokban érkező újkeresztyének számára. Alvinc mellett Gyulafehérváron, Szamosújváron, Ebesfalván, Nagyváradon is hoztak létre telepeket. Bethlen földterületet adott nekik — ahol megépíthették udvarukat —, továbbá majorságot, ahol önállóan gazdálkodhattak, szántót, réteket és szőlőket is kaptak. A gazdaság után adózni kellett, a szőlőskertek bora után tizedet beszolgáltatni. A fejedelem kikötötte, hogy saját udvartartása számára fele áron vásárolja az újkeresztyének termékeit, akik kötelesek az igényelt munkákat mindig elvégezni. Minden más kötelezettség alól felmentette őket, szabadon mozoghattak, árusíthatták termékeiket. Letelepítésükkel a fejedelem célja az volt, hogy a magas színvonalú új keresztyén mesterségeket az országban meghonosítsa, és hogy termékeikkel az udvari és főúri igények mellett a szélesebb körű lakossági szükségleteket is kielégítsék. Ezt a versenyhelyzetet a szász céhek nem fogadták örömmel. Bethlen halála után az országgyűlés meg is tiltotta, hogy az alvinci újkeresztyének szász városok piacán árusítsanak. I. Rákóczi György 1645-ben hozatta Csejtéről egy csoportjukat FelsőMagyarországra, Sárospatakra, Hejcére. Négy egybefüggő telket, házat kaptak, ahol létrejöhetett az „újkeresztyén udvar", 4. Palack a Párffy-címer heraldikai motívumával, G. F. P. M.E, 1667 felirattal (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum)