Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

tették ki. A kiállított akvarellmásolaton még az eredeti HVNNVS áll, s így jegyeztem én magam le az 1970-es években. Az epitáfium restaurá­lásáról TKÁŐ 1998,67-68. 29 Testvéreivel együtt Thurzó Borbála és Erdődy Kristóf 1612 szeptembe­rében tartott nagyszabású mennyegzójén említik. RADVÁNSZKY III, 9—10. 30 Gelethfy Petronella halála után Zmeskal Jób újra nősült, második fele­sége Szentiványi Anna volt. Nekik is van halotti epitáfiumuk az 1622. évből, az alsókubini plébániatemplomban. Ez már hagyományosabb for­májú, mégis némi eredetiséggel. Pilléres hermákkal keretezett márvány emléktábla, amelyen a Zmeskal- és a Szentiványi-címert szalagon le­csüngő gyümölcsfüzér díszíti. Ld. MYSKOVSZKY 1903, 430. 31 A Thurzó család felemelkedéséről, rezidenciáiról a temetkezési helyeik nézőpontjából legutóbb LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, 328-334. A biccsei udvarról: LENGYEL 2005, 127-143. Korábban SZIKL.\Y 1911, 393-401. 32 KOPPÁNY 1990,451-461. 33 VISEGRÁDI 1911,104-107. 34 GARAS 1953,15-16. 35 MEDVECKY /994,78-102. 36 A lipcsei közlés: KOCH, E.: Der Spiegel der Rechtferigung. Zum theo­logischen Hintergrund des Hauptbildes des Altars der Stadtkirche zu Pegau. In: Herbergen der Christenheit. Szerk. WARTENBERG, G. Jahr­buch für deutsche Kirchengeschichte, Leipzig 23 (1999) 23-41. Szer­zője nem ismerte az általa azonosított metszetelőkép másik szászországi és magyarországi felhasználását. A két szászországi példa, a Lipcse melletti Pegau (1621) és a Meissen melletti Grossenhain (1660?) oltárképei ösz­szefüggnek egymással. A pegauit Jacob Wendelmuth festő készítette, a grossenhainit pedig a festő lánya, apja festményére való emlékezéssel. Ld. MEDVECKY 2003, 92-93, a vonatkozó forrásokkal. 37 A lipcsei közlés (2000) után jelent meg The New Hollstein's German Engravings, Etchings and Woodcuts 1400—1700. Tom 4. (Amman, Jost) II. Rotterdam 2001, 14-16, Nr. 214. 38 Magam az 1587-es latin s az 1612-es német kiadást használtam, a Staats­bibliothek zu Berlin, Preussischer Kulturbesitz anyagából. Jelzetük Cy 7712 (latin), Cy 7713 (német változat). 39 A protestáns ikonográfia kérdéskörének igen jelentős irodalma van. Kö­zülük két fontos példa: OHLY 1985; BÜTTNER 1994, 23-44. 40 Az oltárt 2003—2005 közt a Szlovák Műemléki Hivatal pozsonyi resta­urátorműbelyében restaurálták: BENCEKOVÁ-TAHY, ZUZANA - CHOVA­NOVÁ, ZUZANA - SULIKOVÁ, ALEXANDRA: Znovuobjavené hodnoty. Thurzovho oltár z Necpál. Pamiatky a múzeá 55 (2006/3) 58-60. Az első szerző a művészettörténész, a második és harmadik restaurátor. E helyen mondok nekik köszönetet, hogy a necpáli oltár festményeit a restaurálás közben tanulmányozhattam. A tanulmányban közölt felvéte­leim ekkor Pozsonyban készültek. 41 így tartja számon a protestáns egyháztörténet-írás. Ld. Lexikon für The­ologie und Kirche. Szerk. HÖFER, JOSEF - RAHNER, KARL. Freiburg 1957,1,379. 42 A szövegben megadott cím így folytatódik: Inter Electoris et Ducis Sa­xoniae et Theologus. Jena 1570. Van német kiadása is: Colloquium zu Altenburgk in Meissen vom Artikel der Rechttfertigung vor Gott. Ez Jé­nában 1569-ben jelent meg. Ld. VD X, 583. 43 SAKTOROVÁ 1982,72-99. AZ 1610-ben összeállított jegyzékben a köte­tet „Colloquium Altenburgense de Articulo Iustificat[ionis] "címmel, quart formátumban vették föl, 76. 44 Melissander életrajzához ld. Neue deutsche Biographie II, 228, eredeti csa­ládi neve Bienemann alatt. Emlékezetét máig őrzi az ismert s német nyelvterületen ma is énekelt lutheránus egyházi ének (Herr, wie Du willst, so schicks mit mir), amelyet Bach három alkalommal is feldolgo­zott. Az éneket — Zászkaliczky Zsuzsanna és Kertész Botond szíves köz­lése szerint — a magyarországi evangélikus istentiszteleteken nem éneklik. 45 MEDVECKY 2003 (a festő művészi karakteréről); MEDVECKY 2006/2 (a festő személyének meghatározásáról); Juvenel pozsonyi sorozatáról: RÓZSA 1973, 81-97, 161-164; GALAVICS 1985, 53-68; GALAVICS 1986/2, 7-12. 46 MEDVECKY 2003,104-105, mindhárom metszetelőkép illusztrációjával. 47 MEDVECKY 2003, 113, G. Ghisi 1556-os metszetének a három alakot mutató részletével. 48 BITSKEY 2005, 361-374. 49 Magyar szentek kultuszának barokk kori átértelmezéséhez ld. GALAVICS 2004/2,109-110; GALAVICS 2006,321-344. Pázmány Kalauzának cím­lapját szintén valóságos oltárrá formálták a győri jezsuiták templomában. Ld. GALAVICS 1973/2,97-126. 50 Thurzó György udvari lelkészei, később a szlovák nyelvű egyházkerület püspökei voltak Izak Abrahamides és Elias Láni (akik Samuel Melikkel együtt) 1612-ben, Thurzó György támogatásával szlovákra fordították Luther Kátéját. Ok mondták Thurzó György fölött a halotti prédikációt, Abrahamides latinul, Lám szlovákul. Utódjuk, Hodik János búcsúztatta Czobor Erzsébetet, akinek udvari papja volt. Ld. Zoványi lexikon, 12—13, 362-363, 399; SBS I, 27; SBS III, 352-353. 5 1 A wittenbergi válaszhoz legújabban SzELESTEi 2008, 120-134. 52 HAJNAL MÁTYÁS: Szíves könyvecske. Bécs 1629. Facsimile kiadása: Bib­liotheca Hungarica Antiqua, XXVII. Szerk., szövegét közzétette: KŐSZEGHY PÉTER; HOLL BÉLA kísérő tanulmányával. Budapest 1992. Az ajánlólevél az A 5 lapon. 53 Esterházy Pál édesanyja napi ájtatosságairól öt-hat éves kori emiékire tá­maszkodva maga számolt be Az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti című művében. (Nagyszombat 1690, 67—68). Nyáry Krisztina imáit azelőtt a fraknói várkápolnában talált Ma­donna-szobor előtt végezte, amelyet később Esterházy Pál a boldogasz­szonyi templomba vitt, és tiszteletére nagy búcsújáró templomot emelt. Esterházy Pál vallásosságában édesanyjának, Nyáry Krisztinának buzgó hitélete is továbbélt. 54 A hitvitáról, annak tartalmáról és lefolyásáról, Nyáry Krisztina áttéríté­séről és a jezsuita misszió szerepéről SZELESTEI 2008, 120—134. 55 LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, kat. 21. 56 MEDVECKY 2003, 110-11 1 (Necpál és párhuzama); MEDVECKY 1998, 122-123 (a lőcsei epitáfium és párhuzama). A lajtaszentgyörgyi (St. Georgen am Leithagebirge) falképéről az Osterreichische Zeitschrift für Kunst- und Denkmalpflege 32 (1978/3) 122. 57 LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, kat. 19. 58 LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, kat. 20. 59 LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, kat. 31. 60 Bárok 1998,90. kat. sz. (J. MEDVECKY); MEDVECKY 1998,124; MEDVECKY 2007, 256-271. Barocci kompozíciójának népszerűségét mutatja, hogy hat rézmetsző is sokszorosította. A síremlékről, Hans Wolfffól, aJHSP mo­nogram feloldásáról LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006,379-380, kat. 31. 61 Bárok 1998, 189. kat. sz.; MEDVECKY 1998, 121-123, 141; MEDVECKY 2007,258,261. Faragott epitáfium előképeként AGGFÍÁZY 1960.18. szá­zadi példája MEDVECKY 1998, 48. jegyzet. 62 JAKOBY 2000,24. kat. sz. képe. Idézi MEDVECKY 2006,205. 63 Az oltár a magyar művészet történetébe az Ezer év mesterművei. A magyar művészet képeskönyve (Bevezetőt írta: KERESZTURY DEZSŐ. Budapest 1987) kötet illusztrációjaként került be (162. színes kép, restaurálás előtt állapot, Mihalik Tamás felvétele). A kötet képválogatása az MTA Művé­szettörténeti Kutatóintézetben készült, s a késő reneszánsz-barokk­felvilágosodás kori anyagát én válogattam. Erre reflektált MEDVECKY 1994/2, aki datálta az oltárt, s közölte a predellakép (ehhez lásd Szi­LÁRDFY 1990) és az oromzati kép metszetelőképét is.

Next

/
Thumbnails
Contents