Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

az Illuminierbuch Valentini Bolzer, ein schlecht Malerbuch, Icônes novi testamenti is szerepeltek.

69 Az agyonhasznált festőkönyv (ein schlecht Malerbuch) ugyan nem azonosítható, de a másik kettő igen. Az Illuminierbuch Valentini Bolzer megjelölés mögött Valentin Boltz (fi 560) svájci evangélikus pap, drámaíró, fordító hosszú című Illuminicrbuchja áll (Illuminierbuch, wie man allerlei Farben bereitten, mischen, schattieren und ufftragen soll, allen jungen angehenden Malern und illuministen nützlich und fürderlich), amelyet először Bázelben adtak ki 1549-ben, az eredeti kiadást számos fametszettel kísérve. A könyv bevezetés a festékek és a színek összeállításához és keveréséhez, s oly népszerű volt a 16—17. században, hogy különböző székhelyű kiadók 27 kiadását jelentették meg. Hogy felhasználása kimutatható-e a magyarországi festőgyakorlatban, azt elsősorban metszetillusztrációi nyomán lehetne megkísérelni.

70 A kassai festő másik metszetes könyve, az Icônes Novi Testamenti cím pedig a Jost Amman fametszeteit tartalmazó kötettel azonos, amelyet először 1 564-ben, majd 1574ben és 1583-ban Frankfurtban jelentettek meg. Metszeteinek felhasználása a korai lőcsei epitáfiumok megfestésekor (lásd 1-5. kép) már eddig is kimutatható volt. A 17. század vizsgált korszakában a metszetelőképek felhasználásának példáin túl a fontos kérdés, hogy vajon e mintaképek ismerete, használata, s művészetükbe történő integrálása miképpen befolyásolta a felhasználók, az itteni festők önképét. S nemcsak azt, hanem az arról való felfogásukat is, hogy művészetüknek - vagy inkább mesterségüknek - hol is van a helye abban a városi közegben, ahol éltek és dolgoztak. Számukra ugyanis a neves európai művészek metszetei nemcsak felhasználható kompozíciók voltak, hanem olyan hírnév és piaci siker hordozói is, amelyet az európai művészek festői tevékenységükkel szereztek. Lényegében ugyanazzal, amelyet az itteni festők is gyakoroltak.Vajon hatott-e ez a másfajta környezetben működő, magyarországi városokban tevékenykedő festőkre, érintetlenül hagyta-e őket a művészi elismerésnek ez az övékétől annyira eltérő mértéke? Inkább csak a kérdéseket tudjuk megfogalmazni, azokat is csak az eddig követett metódus: egy neves művésztől kölcsönzött metszetelőképet, annak magyarországi felhasználását és egykorú interpretációját vizsgálva. Alapjául egy Selmecbányái festmény szolgál, amely egykor az ottani városháza tanácstermében függött, ma pedig a Selmecbányái Bányászati Múzeum állandó kiállításán látható. A nagyméretű (186 X 238 cm) festmény kétfelé osztott kompozícióján a nagyobb, a felsőrész, az olymposi istenek gyülekezetét ábrázolja a felhők fölött, míg a felhők alatti rész Selmecbánya távlati látképét mutatja (52. kép). A kapcsolatot a kettő között egy festett irattekercs teremti meg, amelynek erősen töredékes német és latin nyelvű szövege ma már nem olvasható. A Selmecbányái festménynek a felső, figurális ábrázolása készült metszet után, ez adja a kép alapjelentését.

71 Festője nevezetes előképet használt, Federico Zuccarinak, a római manieristák ismert művészének 1571-ben, saját római házába (ma a Biblioteca Herziana része) festett Művészet-allegóriáját. Maga a falfestmény elpusztult, de a Rómában működő németalföldi metsző, Cornelis Cort 1572-1578 között készült metszete szélesebb körben ismertté tette (54. kép). Zuccari kompozíciója — ,,kép a képben" — egy készülő festményt ábrázol. Felső részén a kilenc múzsa könyörög az olymposi istenek körében trónoló Jupiternek, hogy fogadja be körükbe a Festészetet is. A múzsák kérését támogatja Minerva és Apollo is, csakúgy, mint a három Grácia, akik a Festészet alakját Jupiterhez irányítják. A festményt ábrázoló kompozícióban egy másik, egy kisebb, a Hit és az Eretnekség harcát ábrázoló festmény is része az argumentációnak, amellyel a művész a Festészet morális erejét szeretné megjeleníteni. Maga a festő is megjelenik saját kompozícióján, amint képe előtt ül, és kinéz a látomásként megjelenő apollói figurára, aki az Olymposra kívánkozó Festészet felhők fölötti jelenetére mutat, miközben lent a kígyók mardosta Irigység legyőzötten hever. A bonyolult allegorikus kép a késő reneszánsz egyik legeredetibb ábrázolása abban a küzdelemben, amellyel a korszak kézművesnek tekintett művészei folytattak azért, hogy a festők, a szobrászok művészetét mint alkotó művészetet, mint szellemi munka, az invenció eredményét ismerjék el. Zuccarinak több műve is ismert, amelyekkel a 16. század utolsó harmadában a művészek szerepéről és benne saját helyéről szóló vitákban a képi ábrázolás eszközeivel kívánt állást foglalni.

72 Közülük a Cornelis Cort által sokszorosított kompozíció a legismertebb, ezt választotta előképül a Selmecbányái festmény ismeretlen mestere is. A metszetről hűen átvette Zuccari kompozíciójának felső felét, amely az allegorikus jelenettel a festészet nagyobb elismeréséért és megbecsüléséért érvel, de elhagyta a metszetkompozíció alsó részét, s helyére Selmecbánya látképét festette (53. kép). Ily módon az Olymposon zajló jelenetet átértelmezte, és a látképével megjelenített Selmecbányára vonatkoztatta. Vágykép ez is, miként Zuccari kompozíciója, csak ez a Festészet nagyobb elismerését, a kilenc múzsával egyenrangúvá tételét Selmecbánya városa számára kívánta, és — épp a kép elkészítése révén — részben demonstrálta is. Hogy mikor készült a Selmecbányái festmény, ki volt a kezdeményezője, s melyek voltak indítékai, nem tudjuk. A festményre festett papírtekercs közel húszsoros felirata ezt nyilván elmondta, de ebből csak egyes szavak olvashatók, összefüggő szöveg nem. Egyszer talán az is előkerül majd egy régi utazó vagy egy hajdani inscriptio-gyűjtő lejegyzésében, akik még olvasható állapotában látták, vagy levéltári adat bukkan fel a kép elkészítéséről, elhelyezéséről. Addig azonban csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Még abban is, hogy mikor készülhetett a festmény Másképpen szólva, a még ismeretlen megrendelő e kép megfestetésével vajon mely korban kívánta Selmecbányán a Festészet s általában a művészetek nagyobb megbecsülését elérni? Lehetett-e a kezdeményező maga a festő, aki úgy választott a képhez metszetelőképet, hogy az saját mesterségéről szóljon, vagy esetleg egy műveltebb városi tanácsos, netán polgármester, vagy még inkább a selmeci bányakamarának a Lajtán túlról érkezett tisztségviselője, valamelyik kamaragrófja? A metszetelőkép megválasztása és Selmecbányának a látkép révén történő összekapcsolása a festmény kezdeményezőjéről magas fokú képzőművészeti tájékozottságot, kifinomult érzéket és a késő reneszánsz festészet képi nyelvezetének s különleges ikonográfiái példájának pontos ismeretét tételezi fel. A kép festője biztos kézzel és szuverén módon bánt ezzel a jelképrendszerrel. Noha Cornelis Cort (fi578) metszetei Európában még a 17. század első felében is népszerűek voltak, (mint ezt a magyarországi példák - lásd 44, 45. kép — mutatják), mégis a 1 6. század utolsó harmadában Európa művészileg legfejlettebb régiójában, a Róma—