Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon
39. Ventura Salimbeni (Bevilacqua): Az angyali üdvözlet, 1594 (rézkarc) talán a németlipcsei evangélikus oltár festőjének metszetmintakép- használata mutatja legszembetűnőbben. Németlipcse, a Liptói megyei bányászvároska, amelynek jelentős kézműipara is volt, evangélikus templomába 1644ben rendelt oltárt. A középkép, miként Csetneken is, Krisztus születése volt, amelyet — szokatlan módon — a középkori szárnyasoltárokéhoz hasonló ki/behajtható szárnyak vettek közre. Ezekre mindkét oldalon kisebb, Krisztus életéből vett jeleneteket festettek. Az oltárállításhoz patrónust is találtak, a protestáns főúr Illésházyakat, s 1644-ben a besztercebányai festő Paul Demosch (Demesch, Demossi) — maga is protestáns — az oltár Ecce homo-képét (41. kép) már megfestette és szignálta is. Meglehetősen közepes festő volt, de elég gazdag metszetmintakép-anyaggal rendelkezett. Festett tábláinak előképei azonosíthatóak voltak, s ezek alapján állította össze Jozef Medvecky az előkép rajzolóinak és metszőinek a jegyzékét. A rajzokat neves művészek, köztük Abraham Bloemaert, Pieter Candid, Giuseppe Cesari, Giulio Clovio,Veronese, Antonis van Dyck, Francesco Salviati készítették, kompozícióik után a metszeteket pedig Boetius A. Bolswert, Johannes I. és Egidius II. Sadeler, Claes Jansz Visscher, Cornelis Cort sokszorosították. 63 A metszeteket 1568 és 1618 között adták ki, azaz a legmodernebb is negyedszázadnál régebbi volt. Demosch mindegyik előképét leegyszerűsítette, s többnyire két-háromalakos kompozícióba rendezte (41-47. kép). Festményeinek darabos formái tisztes mesteremberre vallanak, közönsége mégis nyilván meg lehetett elégedve vele. Maga az oltár lassan, egy évtized alatt készült el, s ebben szerepet játszhatott, hogy az oltár mecénásai, az Illésházyak közben katolizáltak. 1644 és 1654 között a németlipcsei oltár festményeinek előképei közt itáliai, délnémet és németalföldi mesterek egyaránt megtalálhatók voltak, mind a reneszánsz, mind a késő reneszánsz és a kora barokk stílus vidékéről. Vaj on ez azt jelenti-e, hogy ezen a művészeti centrumoktól távol eső vidéken a festők metszetmintakép-választása is a megkésettség jeleit mutatja? Bizonyos, hogy így volt, de nem egészen. Hiszen a 17. század közepén már a Felvidéken is kimutatható a 40. A Szent Kereszt-oltár oromképe: Az angyali üdvözlet, 1629 után (Szepeshely [Spisská Kapitula], Szent Márton-templom)
