Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

41. Oltártáblák négy kompozícióval, 1644-1654 (Németlipcse [Partizánska L'upcaJ) 44. Oltártábla az egykori evangélikus oltárról, 1644—1654 (Németlipcse [Partizánska L'upca]) 42. Pieter Candid után Jan (I) Sadeler: Angyali üdvözlet, 1587 vagy azután (rézmetszet) 43. Francesco Salviati után Cornelis Cort: Jézus megkeresztelése, 1575 (rézmetszet) legmodernebb stílustörekvéseknek, így Rubens barokk kompozícióinak ismerete és felhasználása is. 1655-ben a Bártfa főterén álló, egykor evangélikus templomba az oltár hatalmas középképét egy ottani festő, Peter Stockei — mint erre már Henszlmann felfigyelt — Rubens híres Keresztrefeszítés-metszete nyomán festette meg (48, 49. kép).

66 S ehhez hozzátehetünk egy másik példát is, a melcsici Melcziczki-epitáfiumét (50. kép), amelynek előképét Rubens egy másik kompozíciója, egy Krisztus feltámadása-képe — Bolswert itt közölt metszetében (51. kép) vagy annak egy tükörképes változatában — adta. Vajon ez azt jelenti, hogy a térség képes volt a legmodernebb stílusjelenségek fölvételére és befogadására? Bizonyos, hogy nem. De akkor azt a kérdést is föl kell tenni, hogy mi is egy stílusjelenség hordozója: a kompozíció? a forma? az ikonográfia? az ábrázolásmód? A művészetek történetében egy kompozíciós citátum önmagában sohasem stílusalkotó elem, csak környezetével, foglalatával, keretezésével, egész szellemi környezetével együtt élve fejtheti ki hatását. A bárt-