Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

27. Antoine Wierix után: „A sepregető kis Jézus" (rézkarc Hajnal Mátyás Szíves könyvében, 1629) anyanyelvű papok és püspökök szolgáltak. Ok is kinyomtatott műveiket latinul és szlovákul (a biblikus cseh nyelven) tették közzé.

30 Maga a latin nyelvű wittenbergi válasz is lassan készült, s csak 13 évvel a Pázmány-mű kiadása után, 1626-ban jelent meg (F. Balduinus: Phosphorus veri Catholicism!.. .).

51 Erre Pázmány ismét gyorsan és frissen reagált, s egy év múlva, 1627ben már kijött a nyomdából a viszontválasza is (A setét hajnalcsillag után budosó lutheristák vezetője...), s nagyon tudatos választással az is magyarul. Pázmány jól érzékelte, hogy a magyarországi ellenreformáció napi csatározásainak színterén magyarul kell szólni, mert itt van közönsége a vitáknak, s gyorsan kell reagálni, mert ezekben az években a katolikus és protestáns oldal közötti viszonyok gyorsan változtak. Amikorra például Pázmány művére a Thurzó György által kezdeményezett válasz megjelent,Thurzó György menye, Nyáry Krisztina, Thurzó Imre ekkor már özvegy felesége (akit férjével 1618-ban még gondosan kidolgozott, közös református-evangélikus szertartással esketett össze Alvinczi Péter) már két éve a katolikus párt világi vezetőjének, Esterházy Miklósnak volt a felesége. A húszéves fiatalasszony áttérítésére, majd katolikus hitének elmélyítésére Esterházy Miklós udvari papja, a jezsuita Hajnal Mátyás kapott megbízást. 28. Antoine Wierix után: „A kis Jézus mint festő" (rézkarc Hajnal Mátyás Szíves könyvében, 1629) Hogy egy ilyen szituációban milyen lehetőséget kínált a képzőművészet a kor embere számára, azt — e tanulmány speciális nézőpontja, a metszet-mintaképek kiválasztása felől nézve - különösen jól szemléltetheti Hajnal Mátyásnak egy metszetekkel díszített, s Nyáry Krisztinának ajánlott könyvecskéje, a Szíves könyv (Bécs 1629). Különösen azért, mert rendkívül ritka, hogy ismerjük, Magyarországon valaki a 17. század első évtizedeiben a maga számára hol, miként és milyen meggondolásokból választ metszetmintaképeket, s ezek hogyan inspirálják arra, hogy értelmezésükkel önmaga, környezete és (olvasó)közönsége számára személyes, mégis általános érvényű mondanivalót közvetítsen. A történetet maga Hajnal Mátyás írja le, könyve Nyáry Krisztinának szóló ajánlásában: „Alkolmas ideje, hogy az képárosoknál [valószínűleg Bécsben] találék néminemő szivek formájára kimeczett tizen-nyólez képeket. [...] Eszemben vettem penigh ezt mind az képeknek egy másután való szép rendeléséből, mind pennig az képek alá írott bölch és aétatos versekből, [...] hogy [azok] [...] elegendő és üdvösséges materiát, módot és utat adhatnak elmélkedésre. Ez okbúl örömest-is megszerzem azokat, tudni illik, az magam lelki aétatosságom megalutt tüzének élesztésére. Ugyan e végre szerzek is mindenik kép alá elmélkedést [...] és imádságot, az alattok való verse-