Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon
ket is magyarra fordítám." 52 A 18 metszetillusztrációval megjelent könyv képeiről, mint említettük, még Ipolyi Arnold derítette ki, hogy azok az antwerpeni jezsuiták köréhez tartozó Antoine Wierix metszeteit követik. A Cor Jesu amanti Sacrum (A szerető Jézusnak szentelt szív) címen megjelent sorozat majd mindegyike a gyermek Jézust ábrázolja, amint a hívő lélek szívét készíti elő a vele való misztikus lelki egyesülésre. A meditációra, egyéni devócióra szánt képek játékos költőiséggel idézik meg az Énekek éneke szimbolikáját nemcsak emblémaszerű, könnyen értelmezhető ábrázolásokon, hanem a hozzájuk csatolt,hatsoros versekben is (27,28. kép). A kép és szöveg kapcsolatára építő sorozat Európa országaiban igen nagy népszerűségre tett szert. Több francia és latin nyelvű változat is ismert, amelyekben a képeket tetszés szerint szabadon egészítették ki imákkal, elmélkedésekkel, kommentárokkal. Hajnal Mátyás is szabadon, saját dramaturgiája szerint rakta sorba a képeket, s maga írt mindegyik képhez elmélkedést és könyörgést. Maga fordította magyarra a képek alatti verseket. Verseiben könnyed a hangvétel, bensőséges a tónus játékos a versek formavilága. Az eddig eljutott olvasót kérem, hogy olvassa el a két közölt metszet alá nyomtatott verset, s mellettük alább egy harmadikat is, amelyen a Kisjézust mint kegyelmet árasztó eleven kút forrását ábrázolják: Ez szép kutak hadd follyanak Jézus, s'szívbe churogjanak Malasztodból patakok. Kivel lelkek ki tisztulván, S bűnekből megh szabadulván, Eorülnek az Angyalok. E versei alapján Hajnalt a magyar barokk irodalom első költői közt tartjuk számon. Hajnal Mátyás azonban könyvét egyáltalán nem csak a katolikusoknak szánta. Amikor már kötete címlapján — jellegzetesen a protestáns frazeológiát használva — azt emelte ki, hogy könyvéből „minden hív lélek meg ösmérheti, mind az ő megigazulása előtt lévő rút és veszedelmes, mind az után való, szép és gyönyörűséges állapattyát, és eggyüt az egész megigazulásnak is módgyát és folyását", akkor valójában azt érzékelteti, hogy ő maga is a „megigazulás tüköré" (Speculum Iustificationis) kíván lenni. Hogy Esterházy Miklós feleségének megtérítésében, vallásossága formálásában a magyar katolikus reformmozgalomnak ez a friss, érzelemmel teli világa fontos szerepet játszott, azt nem csak Hajnal Mátyás könyvének Ajánló leveléből tudjuk, hanem Nyáry Krisztina fiának, Esterházy Pál nádornak édesanyja napi vallásgyakorlására való visszaemlékezéséből is. 53 E történetben, amely Thurzó György nádor nagyszabású evangélikus oltárának, s vele vallási örökségének sorsáról is szól, a szereplők 1627-ben, Thurzó György halála után egy évtizeddel már összetalálkoztak. A helyszín a biccsei vár, Thurzó György egykori rezidenciája, amely ekkor Nyáry Krisztina hozományaként már Esterházy Miklós kezén volt. Esterházy ide, a várba hívta „asztali beszélgetésre", egész pontosan hitvitára a biccsei evangélikus püspököt, Hodik Jánost, aki a Thurzó György kezdeményezte wittenbergi válasz kapcsán E Baldninusszal állt kapcsolatban. A hitvitán részt vett a nádor udvari papjaként a Szíves könyv szerzője, Hajnal Mátyás is. A vita tartalmát és menetét Hodik János — utólag kissé egyoldalú beállításban — leírta és terjesztette. Kézirata rendkívül érdekes bepillantást enged a hitviták korának mindennapjaiba, akár egy ebédlőasztal körül lefolytatható gyakorlatára, s a különböző álláspontok tematizálására. Az asztali vita után azonban a szereplők útjai szétváltak. Esterházy Miklós, aki biccsei uradalmának falvait a nádori jezsuita misszió közreműködésével ekkorra már részben katolizálta, a biccsei evangélikusoktól hamarosan elvette templomukat, Hodik Jánost pedig Biccséről is eltávolította. 34 Hajnal Mátyás bő egy évvel a vita után jelentette meg a nádor feleségének ajánlott Szíves könyvét, s nagyjából erre az időre Biccsének és környékének áttérítése befejeződött. Az előre nyomuló ellenreformáció Magyarországon, mint a volt Thurzó-uradalom rekatolizálása mutatja, ekkortájt még elsősorban a legnagyobb főurak áttérésére koncentrált. Ha a hatalmas birtokkal rendelkező főurat áttérítették, következhetett a Cuius regio, eins religio — vagy ahogy magyarul mondták, „akié a fundus, azé a capella"— elv alapján a protestánsok használta régi templomok elvétele, lelkészeik elűzése, s a birtokon élők, ha kellett, erőszakos áttérítése. Az Esterházy-, Pálffy-, Batthyány-uradalmak történetéből erre számos példát ismerünk. Àm a magyarországi városokat s a kisebb birtokkal rendelkező középnemességet, különösen a Felvidéken, 29. Utolsó ítélet, 1623 (falkép; Lajtaszentgyörgy [ St. Georgen am Leithagebierge], Szent György-templom)
