Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

16. A Thurzó-oltár predellájának részlete: Mannaszedés, 1611 Az egész képegyüttes a 16. század utolsó harmadának felekezeti belső villongásoktól meghatározott légkörében fogant, amelyben különböző protestáns irányzatok csaptak össze akörül, hogy melyikük álláspontja legyen egy-egy adott teológiai kérdésben egyházuk hivatalosan kodifikált álláspontja, s melyik minősüljön elvetendő, sőt üldözendő, „eretnek" felfogásnak. Mindezek nemcsak hitéleti terepen zajlottak, de az eretneknek ítélt tanok képviselőit állásukból, városukból, tartományukból is száműzték. Ilyen viták zajlottak ekkor Szászországban, s ezeknek volt részese a Speculum Iustificationis-metszet teológiai programjának alkotója, Kaspar Mehssander is. E teológiai viták egyik központi kérdése éppen a megigazulás tana s annak értelmezése volt. Ebben különösen Jéna és Wittenberg feszültek egymásnak. Hogy megkíséreljék ellentétüket feloldani, a különböző irányzatok képviselőivel 1568 októberétől fél éven át Altenburgban megbeszéléseket kezdeményeztek. Ez volt a nevezetes Altenburger Religionsgespräche*

1 amelynek anyagát latinul és németül is kiadták: Colloquium Altenburgiense deArticulo Iustificationis címmel.

42 Történetünk számára azért is van ennek jelentősége, mert az altenburgi viták latin nyelvű kiadása bizonyíthatóan megvolt Thurzó György könyvtárában, amelynek jegyzékét az árvái várkápolna oltárának elkészülte előtt egy évvel, 1610-ben vették föl.

43 Melissander többször is nem a végül hivatalossá vált felfogás oldalán állt, s ezért előbb PfalzNeuburgból, aztán Jénából is távoznia kellett, s végül Altenburgban kötött ki. 1578-tól lett itt General Superintendens, s a Speculum Iustificationis programját s a Thurzó-oltár előképéül szolgáló metszetet már itt készítette. Nehezen követhető, részletező teológiai okfejtése mögött e viták felizzott légköre áll.

44 Thurzó György és környezetének vezető evangélikus lelkészei azért választhatták éppen ezt a metszetet és írást az árvái várkápolna oltárának előképéül, mert maguk is ilyen jellegű hitviták résztvevői és generálói voltak. Saját felekezetükön belül is és a magyarországi ellenreformációval szemben is. Thurzó György a magyarországi evangélikus egyház legjelentősebb pártfogója volt, teológiailag jól képzett, Wittenberggel szoros kapcsolatokat ápoló főúr. Wittenbergbe küldte iskoláztatni papjait, majd fiát,Thurzó Imrét magát is, és Magyarország utolsó protestáns nádoraként újjászervezte és egyházkerületekbe rendezte a magyarországi evangélikusságot. Kérlelhetetlen volt a lutheri irányzattól eltérő felekezeti megnyilvánulásokkal szemben, s Moschovinus Jánost, akit photinianismus vádjával illettek, elfogatta, birtokairól kiűzette, s műveit a biccsei piacon nyilvánosan elégettette. Az árvái várkápolna oltára Thurzó György evangélikus hitének legnagyobb szabású képzőművészeti reprezentációja. Teológiai teljességet megcélzó témaválasztásával és művészi kialakításával az volt a maga korában ís.Azok közül a protestáns megrendelők közül, akik a nürnbergi Speculum Iustificationis-metszetet előképként felhasználták, egyedül ő emelt a metszet nyomán az oldalszárnyakat is magába foglaló nagy oltárépítményt. A többiek csak a metszet középképét másolták, míg az árvái oltáron Thurzó György megbízásából a metszet öt képből álló együttesét négy újabb kompozíció beiktatásával kibővítették, s ezzel az oltár teológiai argumentációját s az együttes egész ikonográfiáját továbbfejlesztették. 17. A Thurzó-oltár predellája, 1611