Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban

2. Johann Caspar Hoffstädter: IUésházy Miklósné Balassa Erzsébet, 1693 (Trencín,Trencianske múzeum) készült Erény-alakos külső freskóinak sem, hogy a század korai éveiből egy városi megrendelésre készült példát említsek. Eközben a helyi iratok révén adatokkal jól megtámogatott életrajzú festőkről tudunk, akiknek működéséről ezzel együtt alig kapunk valamiféle képet,

14 mint ahogy a családi levéltárak is megőrizték - némely esetben konkrét feladattal együtt — arisztokrata megrendelőknek dolgozó városi mesterek nevét, ám művel, illetve ma is felmutatható eredménynyel — legalábbis a 16. századból és a 17. század elejéről — őket sem tudjuk összekapcsolni.

13 Az ellenreformáció fellépésével, s vele a barokk művészet térnyerésével, főként a jezsuita építkezéseken adódó díszítőfeladatokkal, a század harmincas éveitől megélénkül és egyre változatosabb lesz a városi festők tevékenysége is, a munkák gazdasági adminisztrációjával pedig megsokasodnak a forrásbeli említések. Jól példázzák ezt a nagyszombati jezsuita templom festőfeladatai kapcsán ismertté vált nevek, amelyeket elsősorban az ott végzett munkák révén tartunk számon.

16 A felvázolt kép igencsak sommás, s nem is szolgál másra, mint hogy valamiféle viszonyításra adjon lehetőséget ennek az időszaknak az arcképfestéséhez, arcképeihez. Mert még ha figyelembe vesszük is az írott anyag mindenfajta esetlegességét, akkor is feltűnő, hogy mennyire szűkszavúak a források épp a portrékkal és portréfestőkkel kapcsolatban. A 16. századból nem ismerjük eddig egyetlen arcképfestő nevét sem, legalábbis olyan festőét, akit működése ne a bécsi udvarhoz kötött volna, de elvétve akad ilyen még a 17. században is. Akiket ekkor említenek, azok közül alig néhányukról tudjuk, esetleg gondoljuk, hogy hazai volt. Közéjük számítható a kassai Caspar Eilinger, akinek hagyatéka 1621-ben egy polgár portréját tünteti fel,

17 illetve a kőszegi Johann Michael Tripsins, Batthyány Ádám Rohoncra szerződtetett festője. A Batthyány-számadásokban 1641 és 1655 között többféle munkával előforduló mester készítette 1653-ban Batthyány Ádámné Formentini Auróra ravatalképét.

18 Talán pozsonyi volt az a Tregele nevű festő, akinek az egyik Pálffy grófnő 1649-ben egy arcképért fizetett,

19 ahogy tán az volt Georg Stockhammer is, aki Pozsony városától 1678-ban 17 forintot vett fel Lipót császár portréjáért.

20 Szintén pozsonyinak feltételezhetjük a prímási uradalom egy kifizetése, illetve az abban szereplő művek alapján Johann David Fíchtet, aki 1699ben egy mellképekből álló prímássorozatot festett, a nyugtáin megjelölt nevekből ítélve egy középkorba visszanyúló reprezentatív portrésort.

21 Nevén kívül semmit nem tudunk Johann Caspar HojfstadtenőX, akit viszont fennmaradt munkája alapján ítélhetünk meg: Illésházy Miklósné Balassa Erzsébetről 1693-ban festett, ma is meglévő portréja erőteljes formanyelvű, karakteres festőnek mutatja őt.

22 Külföldről, már tanult festőként érkezett Sopronba, s kapott a városban polgárjogot Wolfgang Poppe, aki a kifizetések szerint 1675-ben Zichy György soproni városi plébános ravatalképét készítette el (IX-20).

23 A halott megörökítésével kapcsolatos forrásoknak egyébként is több festőnevet köszönhetünk, így a szalónaki Michael Taglyét, akit a Batthyányak 1619-ben Bécsújhelyről hívtak egy halotti kép elkészítésére,

24 s így maradt fenn a morvaországi Lipnikből, Olmütz környékéről hívott festő, Vaclav Svoboda neve is, akivel 1621 novemberében Thurzó György nádor özvegye, Czobor Erzsébet szerződött fia, Thurzó Imre ravatalképére, s akiről ugyanabból az évből egy másik munkája kapcsán is maradt fenn adat.

23 Azt várhatnánk, hogy valamivel többet tudunk azokról a portréfestőkről, akik magyarországi megbízóikkal Bécsből álltak (gyakran alkalmi) kapcsolatban. Pedig némelyeknek egyegy munkájukkal épp csak felbukkan a nevük. A róla szóló forrásban bécsi udvari festőnek mondott Heinrich Müller 1628-ban például egy ismeretlen tárgyú portrét szállított le Pálffy Istvánnak,

26 aki később, 1642-ben, ugyancsak Bécsben Georg Pohmannal festtette meg fia, Pálffy Miklós arcképét.

27 A pozsonyi vár termeit díszítő PaulJuvenel családjába tartozhatott az a Leonhard Juvenel bécsi festő, aki szintén Nürnbergből telepedett Bécsbe, s akinek neve 1646-1664 között a Pálffy Pálnak és Miklósnak végzett munkák kapcsán többször kerül elő a számadásokban. 1646-ban Pálffy Pál képének másolatáért fizettek neki, 1650 júliusában pedig egy nagyszabású feladat, a pozsonyi palotába szánt huszonegy azonos méretű, azaz sorozatként készült portré árának részletfizetésekor hallunk róla.

28 Portréfestőként a legjelentősebb és legismertebb valamennyiük közt a bécsi Friedrich Stoll „Römisch Kay. Maister Camer Maller", aki 1636-ban két ismeretlen tárgyú arcképet szállított le Batthyány Ádámnak, melyek másolatát az egyik Pálffy grófnő kérte tőle.

29 Egyúttal ígéretet tett a császári ház tagjainak megfestésére is, ennek a tizenkét képnek az elkészültét Batthyány Ádám következő évi számadása dokumentálja.

30 Egyébként a hallatlanul gazdag, s igen alaposan megkutatott Batthyány-levéltárban ma-