Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - MAROSI ERNŐ: AZ Alpokon innen és túl. A reneszánsz látszólagos válaszútjai Magyarországon 1500 körül és után

14. Szent Jánosok oltára (részlet), 1520 (Lőcse, Szent Jakab-templom) Látszólag két, egymástól — az Alpok mintájára elképzelt stílustörténeti vízválasztókkal (a terminusok által teremtett képzavarhoz hozzájárul kronológiai helyzetük ellentmondása, mivel a „korábbi" késő gótikus-északi reneszánsz mű gyakran éppen a későbbi, a toszkán reneszánsz akár generációkkal korábbi) elválasztott művészeti kultúra áll egymással párhuzamban a 16. század eleji Magyarországon. Különállásuk azonban csak látszólagos.

62 Érdemes ezért számba venni az érintkezéseikre, kölcsönhatásaikra vonatkozó, elszórt megfigyeléseket. Az elsők az udvari művészeti kultúra helyi hatásaira vonatkoznak, reneszánsz berendezési tárgyak, tagoló elemek (címerreliefek, nyíláskeretek, szentségházak, fülkék) előszeretettel való alkalmazására késő gótikus struktúrájú épületekben — hasonlóan a budai, visegrádi udvari építkezéseknek a tisztán all'antica stílust sugalló humanista leírásokkal szembeni, reális jellegéhez.

63 Az itáliai művészeti formakultúra udvari szerves meggyökeresedéséről szóló tézissel szemben a hatásáról szóló elképzelésekben szükségképpen — s Bialostockinál, különösen a stílus lengyelországi sorsára nézve nagy szerepet kap a „vernakuláris manierizmusba" torkolló fejlődés elképzelése

64 - kialakult az idegen, hagyományos műhelygyakorlat ellaposító, „népies" irányba hajló torzító hatásának feltevése. Ez a feltevés különösen a reneszánsz motívumoknak a szepességi oltárművészetbe való integrálása kapcsán jutott fontos szerephez — párhuzamba állíthatók vele az erdélyi fejlemények is.

63 Nyilvánvalóan a „welsch" és a „deutsch" formakészlet

66 közötti átmenetről van szó, ami önmagában is jelzi, hogy többről van szó, mint pusztán helyi érintkezés eredményéről. Mojzer Miklós egy, Galgócról a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába került Madonna Szent Borbála és Remete Szent Antal feo^rí-táblakép alapján olasz festmények helyi hatására is következtetett.

67 A lőcsei oltárművészetben pl. nyilvánvaló, hogy Pál mester környezetében a késő gótikus szamárhátívet összekötött farkú delfinpárokkal helyettesítették. Ezt a motívumot — így a lőcsei főtér 40. számú házában

68 — látszólag a lokális késő gótikus építészetben feltűnő reneszánsz tagolásformák hatására alkalmazták. A Ragusai Vincentius kőfaragómunkáinak (az 1513-ban szignált berzevicei portál, valószínűleg a héthársi portál és más, igen provinciális kőfaragómunkák ugyanott, a kisszebeni déli portál) tulajdonított mintakép-szerep feltehető, de — éppen a kvalitásbeli különbségek miatt — vitatható. Ugyanebben a körben pl. a nyársardói szentségház klasszikus formakincsei mellett a keretelő pilaszterek késő gótikus módon csavart, bimbókkal vagy rügyekkel telehintett formái utalnak arra, hogy nemcsak provincializmusról, hanem