Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - Kiss ERIKA: Ötvösművek a 16-17. századi Magyarországon

8-9. Johannes (Hans) Khuen (j\581; Besztercebánya): Radvánszky-nászpohár, 1576 (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) kupák, mint poharak. A fejedelemnek és környezetének ajándékozott művek szinte mindig kupák, poharat polgárok vagy kisebb birtokkal rendelkező nemesek kaptak. Ugyanez megfigyelhető portára küldött ajándékok között is: a szultáni udvar különböző rangú embereinek különböző súlyú kupákat visznek, egyedül a szultán kap általában ezen kívül egy mosdókészletet. A nyugati keresztény világ reprezentatív ivóedénye mindmáig a kupa: a sporttrófeák között csupa kupa formájú díszedényt adományoznak, talp és szár nélküli pohár nincs közöttük. A kelet-európai ötvösségben ettől eltérően a csésze, illetve a talp és szár nélküli pohár maradt a reprezentatív forma. Előbbire az orosz ötvösségben gyakori nyeles/füles kovs és a gyakran fedeles bratina a példa, a román fejedelmi udvarok ajándékai között viszont hengeres, kiszélesedő peremű, sokszor méretes, díszes poharakkal találkozunk. A városok sok esetben előre tartalékoltak ötvösműveket, hogy egy hirtelen esemény alkalmával legyen mivel megerősíteni a kérést, vagy éppen elejét venni valamely kedvezőtlen fordulatnak.

48 Arra is ismerünk példát, hogy nem egy meghatározott alkalomra vásárolt a város ötvösművet, hanem „készletnek", a polgár adójába beszámítva vesznek át egy művet.

49 Az alapján, hogy például Kolozsvárott a város több esetben az ajándéknak szánt kanalakat, poharakat, kupákat, olyanoktól vásárolja, akik nem voltak az ötvöscéh tagjai, arra következtethetünk, hogy ezek e tárgyak a városi és a távolsági kereskedelemben szokásos tételek lehettek. A tárgyak forrásai A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség udvaraiban használt ötvösművek beszerzésében tükröződik a két országrész politikai, gazdasági és társadalmi életének különbsége.

30 A királyi országrész főurainak udvarai az állandó uralkodói udvar hiányában átvették a gazdasági, kulturális vezető szerepet, mellyel az adott korszak legfontosabb színhelyeivé váltak. A magyarországi főurak ékszereinek, asztali és liturgikus edényeinek forrásait három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportot a vásárolt művek alkotják, melyekhez az ország területén, illetve az utazásaik során felkeresett városok vásáraiban, ötvöseinél jutottak hozzá a főurak.

31 A főúri feleségeknél gyakrabban utazó férjek vásárlásai között ékszereket is találunk.

32 A másik beszerzési lehetőség a közvetítő kereskedőötvösöktől vásárolt művek, melyek között a készíttetett holmik nagyobb arányával is számolhatunk. Ez esetben tehát a vásárló inkább viselkedett megrendelőként, mint a személyes vásárlás esetében. A királyi országrész udvari ötvösségének harmadik fontos pillére az úr környezetében — váraiban — működő ötvösök munkája volt. Ezek a várbéli mesterek többnyire kisebb munkákat végeztek el az úr megrendelésére. Mindenekelőtt lószerszámok, övek, csatok, kapcsok aranyozása szerepelt az általuk végzett munkák között. Csak néhányszor olvasunk bonyolultabb feladatról — gyűrűről vagy egy öv elkészítéséről, boglárok öntéséről. A források alapján arra következtethetünk, hogy az ékszerek, órák, kis galanterie tárgyak (piperéhez játékhoz hasz-