Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - Kiss ERIKA: Ötvösművek a 16-17. századi Magyarországon

4. Kulacs alakú díszedény, 1480-1490 (Budapest, Iparművészeti Múzeum) Jelentős különbségek figyelhetők meg a különböző vidékek polgárai által birtokolt ötvösművek, ékszerek között; a Királyság és a Fejedelemség polgárainak birtokában többféle típussal találkozunk, mint a Hódoltság vagy Debrecen parasztpolgárainak kincsei között. Utóbbiak elsősorban — kálvinista — egyházaik ékítésére rendeltek, vásároltak ezüstműveket, ruházatuk díszei között is többnyire késő középkori formák, típusok továbbélése figyelhető meg.

28 A kora újkor nyilvános társas érintkezéseinek egyik fontos eseménye volt a különféle ajándékok átadása. A politikai tárgyalások, követjárások, gazdasági szerződések megkötésekor, beiktatások alkalmával ugyanúgy ajándékokat adtak át egymásnak a felek, mint a családi események hivatalossá tett szertartásain. Nemcsak a főúri esküvők, temetések alkalmával járt a vendégeknek ajándék, hanem a fejedelemnek, az uralkodónak és személyes környezetének is újév alkalmával. Gyakori, hogy az egyes közösségek — elsősorban a városok — ajándékkal „érveltek" a számukra kedvező döntés meghozatala érdekében.

29 A középkorban az ötvöstárgyak voltak a legelterjedtebb diplomáciai, újévi ajándékok. Lényeges különbség azonban, hogy a 15. századig a vaisselle, azaz edényfélék csak ritkán fordultak elő közöttük. A 16—17. századi ajándékok között az ötvösművek mellett nagyon fontos szerepet játszottak olyan luxuscikkek, mint a szőnyegek,

30 a lovak és a díszes lószerszámok, illetve a ruházat és a csemegék (egzotikus gyümölcsök, mézes pogácsa).

31 A diplomáciai ajándékok esetében az ajándéktárgyak típusa, értéke egyben a két partner viszonyát is tükrözte. A 16. századtól finomodtak ki Európában azok a módszerek, rögzültek azok a szokások, melyek a következő évszázadokban is meghatározták a hatalmat gyakorlók közötti érintkezést.

32 A 16—17. század fordulójától vált gyakorivá a míves ezüstedények, különböző, a Trinkgeschirr kategóriájába sorolható ötvösművek és órák ajándékozása, elsősorban a közép-európai udvarokban.

33 Ezeken kívül nagyon fontos szerepet játszottak az európai udvarok diplomáciai ajándékai között a hadi felszerelések, lovak, lószerszámok. Ennek egyik oka a 16. század óta megfigyelhető, egyre fontosabbá váló „gyűjtői" magatartás volt.Tiroli Ferdinánd főherceg ambrasi gyűjteményének egyik legfontosabb részét a különböző neves hadfiak fegyverei alkották. A magyar főúri tárházakban is nagyon gyakori volt egy-egy jeles személyiség — Hunyadi Mátyás vagy valamelyik erdélyi fejedelem — fegyvere, esetleg vértje. Egész Európában a legkedveltebb diplomáciai, hadi ajándéknak számítottak az efféle javak. A török, magyar lovak pedig kifejezetten keresett portékák voltak. Az ajándékok értékét nemcsak a megajándékozott, hanem a küldő fél is számon tartotta.

34 Minden ajándéktárgynak pénzre lefordítható értéke volt, mely tükrözte az ajándékozó és ajándékozott viszonyát, rangját, szándékait.

33 Ebben a rendszerben az egyes tárgytípusoknak éppolyan hierarchiája volt, mint ahogy a tárgyak értéke, különlegessége és az átadás körülményei is jelentéssel bírtak.

36 Az ötvösművű ajándékok típusai között egyfajta rangsor állítható fel: kanál, pohár, kupa, mosdókészlet.

37 A csúcson 5. Kanna Thurzó Elek és Kosztka Borbála címerével, Észak-Magyarország, 1560 körül (Budapest, Iparművészeti Múzeum)