Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Jogforrások

11-17 11-18 Gregoriánczi Pál kéziratos törvénygyűjteménye (Gregoriánczi-kódex) 1556/1557 Papír, tinta, foil. 562; 320 x 245 mm; fatáblás, aranyozott barna bőrkötésben (restaurált) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.; Fol. Lat. 4126. A 16. században íródott Gregoriánczi-kódex — mely nevét „szerkesztőjéről" és egyben első tulajdonosáról, a zágrábi, később győri püspök, majd röviddel halála előtt kalocsai érsekké kinevezett Gregoriánczi Pálról kapta — egyike középkori törvényeink legfontosabb forrásainak. Szent István Intelmeivel kezdve (amely a kézirathagyományban ekkorra már az államalapító király első törvénykönyveként szerepel) 1563-ig tartalmaz királyi és országgyűlési dekrétumokat. Ám a gyűjtemény törzsanyaga legkésőbb 1557-re elkészült, hiszen, mint már Bartoniek Emma rámutatott, erről a kéziratról másolták az-e katalógusban szintén ismertetett — 1558-ra elkészült Nádasdy-kódexet. Az 1557-es pozsonyi országgyűlés cikkelyei (496r—503r) utáni tartalom tehát minden bizonnyal későbbi betoldások eredménye. Jánosi Monika kutatásai nyomán világossá vált, hogy a kézirat egy időben készült anyagát Gregoriánczi seriptorai írták. Ezt a törzsanyagot két részre lehet bontani: az első egységet I. Ferdinánd koronázási esküjének szövegétől (ezt az előtábla belső oldalára ragasztották) a 25. lapig terjedő rész alkotja, mely az említetten kívül alsólendvai Bánffy Miklós rövid históriáját, a törvények tartalomjegyzékét (Tabula Decretorum), 11-18 történhetett az ajándékozás. A kötetet egy másik bejegyzése szerint a pozsonyi jezsuita kollégiumban katalogizálták 1644-ben. BoK JOGFORRÁSOK A 16. század második harmadában - részben az új politikai helyzet miatt - fokozott érdeklődés mutatkozott az ország régi törvényei iránt. Gregoriánczi Pál zágrábi püspöknek és Nádasdy Tamásnak, az ország nádorának egyaránt birtokában volt egy-egy díszes kötésű kézirat, amely Szent István dekrétumaitól a késő középkori uralkodók törvényeiig mindent tartalmazott. Összeállítását komoly gyűjtőmunka kellett megelőzze. Nyomtatásban e törvények csak a század vége felé jelentek meg, Mossóczy Zakariás és Telegdi Miklós összeállításában. A legfontosabb, legtöbbet hivatkozott jogforrás a korai újkorban Werbőczy István Hármaskönyve (a Tripartitum) volt, amelynek több kiadása is megjelent latinul és magyarul, sőt, horvátra is lefordították. Címlapjuk többnyire igényes fametszet, de nem utal a tartalomra. A Zsámboky János gondozta kiadások címlapját azonban a magyar uralkodók képeivel díszítették. Közöttük volt Mátyás királyé is, amely az uralkodó egyik antikizáló éremarcképe után készült. MA