Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON
XI-129 XI-129 Kösöntyű Michael Neustäder (mester 1667-től, f 1710), Brassó, 17. század vége [KŐSZEGHY 1936, 233. sz.) Tűzaranyozott ezüst, ezüst, almandin, türkiz, sodrony- és felülfestett zománc, részben öntött, vegyes technika, szerelt; átm.: 14 cm, m.: 5 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: 54.329.1. A feltűnően nagyméretű mell-ékszer rézsútosan kiemelkedő zománcos gyűrűje aranyozott középmezőt, benne ékkövekkel díszített rozettát övez. A vastag csavartdróttal határolt alsó sáv sodronyzománcos lemezdíszét aranyozott oroszlánfejes csavarok rögzítik. A középmezőt nyolc áttört, kerek, boglárszerű domborulat tagolja, melyek közeit gyöngyszemeket utánzó fényes ezüst gömböcskék díszítik. Külön elemként szerelten kapcsolódik a türkizekkel és almandinokkal foglalt levéldíszes rozetta. Erdély szászok lakta déli területein a női viselet elmaradhatatlan kiegészítői voltak az efféle nagyméretű kerek mellékszerek. Az archaikus ékszertípus a középkori paláscsatok méretét, formáját idézi, akárcsak az ötvös technikai megoldások - különösen a sodronyzománc - alkalmazása, melyek a gótikus ötvösség örökségének továbbélését mutatják. A múzeumi terminológia ma következetesen mekboglárként említi az efféle tárgyakat. Ezzel szemben Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című híres munkájában ez olvasható: „A szásznék az mellyeken mind olyan medályformát hordoztanak, az kit kesentyűnek [=kösöntyű] hittak, az városi úr szásznéknak aranyból, drágakövekből való volt, az közönséges, kivált falusi szásznéknak kinek ezüstből, kinek ónból, kinek pléhből, de mindeniknek volt; csinált kövek vagy csinált üvegek voltának benne." SI XI-130 Kettős függő (Eljegyzési nyakékbe tartozó láncszemek) Délnémet (?), 17. század eleje Arany (22K), beágyazott zománc, rubin, spinell, öntött; m.: 8 cm, sz.: 4 cm, átm.: 4,7 / 3,4 cm, Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: E.65.9.1 (Ej. 260) A nagyobb boglárformájú ékszertag áttört, öntött alaplemezére stilizált leveles, bimbós kehely illeszkedik, melynek nyolc felhajló karja ötszögű szekrényes foglalatot övez. A szimmetrikus alaplemez tengelyében fekvő erőteljes karikák egyikébe kisebb, de ugyancsak áttört, öntött alaplemezű, közepén táblás rubinnal foglalt, zárt foglalatú boglár kapcsolódik. Finoman öntött elemek, aprólékosan kivitelezett beágyazott, helyenként festett zománcokkal modeUált részletek jellemzik mindkét ékszertagot. Ilyenek az indát harapó, kígyótestű szörnyfejek a nagyobb, vagy a halványkék maszkfejek a kisebb tagon. E mellett fehér, fekete, transzlukid vörös és további három kék árnyalatú zománcszínnel találkozhatunk. A megfogyatkozott zománcdekoráció, s díszítetlen hátoldal dacára is jól érzékelhetők a két ékszertag művészi kvalitásai. Az Esterházy-kincstár Iparművészeti Múzeum számára átadott anyagának 1923-ban kelt műtárgy-jegyzékében még „Nyaklánc-részlet" címszó alatt olvashatunk a két boglárszerű tagból álló együttesről, ám a későbbiekre ez a részlet elsikkadt, és helyette a sokkal „logikusabb" „kettős függő "-jelöléssel sikerült meghatározni e darabot. Ezzel szemben eredetileg XI-130
