Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

XI-131 minden bizonnyal eljegyzési nyakék részleteként szolgált, mivel ugyanilyen „szemeket" találunk a baltimore-i Walters Art Gallery gyűjteményében őrzött Esterházy-eljegyzési nyakéken (ltsz.: 44.586) is. SI XI-131 Boglár (eljegyzési nyakékbe tartozó láncszem) Délnémet (?), 17. század eleje Arany (22K), beágyazott zománc, köve hiányzik, öntött; m.: 4,7 cm, sz.: 4 cm, Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: E.65.73.1 (Ej. 261) Az ékszer alapvetően megegyezik a katalógus (XI-130) tételében szereplő „kettős függő" nagyobbik ékszertagjával. Egyedül a középső foglalat mutat eltérést, mivel itt téglalap alakú, üres és kissé eltérő foglalattípust találunk. Eredetileg minden bizonnyal e darab is eljegyzési nyakék egyik tagja volt, mivel ugyanilyen „szemeket" találunk a baltimore-i Walters Art Gallery gyűjteményében őrzött Esterházy-eljegyzési nyakéken is. Az 1923-as letéti jegyzék ez esetben is „Nyaklánc-részlet"-et említ. sí XI-132 Násfa részlet Német, 17. század első fele Arany (22K), gyémánt, rubin, beágyazott és felülfestett zománc, öntött, vésett; m.: 8,3 cm, sz.: 6,7 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: E.65.63.1 (Ej. 259) Az impozáns násfa nyakék függeléke lehetett egykoron. Az erősen hiányos ékszer lefelé szélesedő, kartus alakú, áttört alaplapját egymást metsző mattírozott indák szimmetrikus mintázata uralja. Ezt fehér, fekete, sötétkék, sötét- és világoszöld zománcú stilizált növényi mustra tölti ki, s fonja át kontrasztban a vésett lemezrészekkel. Az utóbbiakon elhelyezett négyzetes lyukak a szerelt díszítmények befogadására szolgálnak. A homorúan alapon felül magányos zárt foglalatú, tizenhat fazettával csiszolt rubint láthatunk; csiszolásának típusa korjelző is egyben a drágakőcsiszolás fejlődésében. A násfa jelen ékítményei lejjebb egy-egy többszintes díszítménnyel egészülnek ki, melyek tábla gyémántos középső foglalatait egy szinttel alább táblás rubinok és gyémántok foglalatai, majd legalul zománcos lemezdíszek övezik. A násfa egyedien megkomponált alaplapja az Augsburgban letelepedő hugenotta aranyműves és ékszertervező Dániel Mignot (fl616) invenciózus metszetes ékszerterveivel rokon. Az alap mesterien kivitelezett zománcdísze a hátoldalon is változatlan minőségben jelenik meg, s ez nem csupán az ellenzománc, mint esetleges technológiai szükségszerűség, inkább a kiemelten igényes kivitelezés okán születhetett. A szerelt díszeitől nagyrészt megfosztott ékszer alaplemezére a függőleges és vízszintes tengelyek mentén kilenc ponton további drágaköves, zománcos, esetleg figurális felcsavarozott díszítmények csatlakoztak. Az alul elhelyezett függesztő-karikákon (egy letört) minden bizonnyal gyöngyök függtek. SI Ékszerek 1994,20, 7. sz. XI-132